Álmodozzunk...

Én lennék a pontgyűjtő kihívás házigazdája a következő két hétben a Scrapbook.hu-n.

Gyertek, nagyon várlak benneteket!!! Itt vannak a részletek.

Mikor felvetődött a téma pont aznap fejeztem be egy oldalamat, amit néhány régi fotót összebogarászva készítettem, amolyan nosztalgiás, visszanézős oldal lett. Tudtam, hogy anyukámnak van egy fotója a régi házunkról, amit akkortájt építettek, amikor én születtem és ahol az egész gyerekkoromat töltöttem. (mondjuk a végén ez a kép lett a legkisebb az oldalon :P )

A kisdobos fotómat már felhasználtam egyszer, a bal oldali fotón a nővéremmel vagyok, alul pedig apu Pannóniáján a család.

Nagyon örülök, hogy megcsináltam az oldalt, mert közben tényleg egy csomó emlék felidéződött bennem, bár elég szomorkás lett a hangulatom, mert valóban úgy gondolom, hogy sok dolog, ami akkor megvolt, nemcsak nekem, hanem úgy általában körülöttünk, mára nagyon megváltozott és sokszor nagyon hiányzik. És nem arra gondolok, hogy a gyerekek szájtátva hallgatják, amikor meséljük, hogy hétfőn nem volt adás a tévében, vagy hogy a sportszelet volt a csokik netovábbja és csak nagy ritkán kaptam azt is...(tényleg a sportszelet az megmaradt! :D ), hanem inkább arra, hogy mennyire másról szólt az élet, alig volt valamink, de mégis felhőtlenül boldogok voltunk, mi gyerekek! ( Azt sem tudtam, hogy mi az a homokozó, volt az udvaron föld meg kértem vizet, azzal főzőcskéztem az udvaron. ) Az erdő, mező körülöttünk csupa felfedezésre váró világ volt nekünk, a nyári zápor illata, ahogy lecsapódnak a poros földre az első cseppek, még mindig érzem...

Egyszer-kétszer visszamerészkedtem abba az utcába, de nem mertem kiszállni a kocsiból, csak lelassítottam, onnan kukucskáltam be az udvarra, hogy mi változott. Már messziről láttam, hogy a két fenyőfa, amit anya ültetett a ház elé szinte az égig nőtt azóta. És láttam a cseresznyefát, amit meg apa ültetett, amikor születtem, egyidős velem...

Nem akartam kiszállni, különben is mit gondoltak volna, akik látnak, áll egy nő egy ház előtt és csorognak a könnyei...

felhasználtam:papír-Dream Big Designs

régi papír, papíkeret: Krisssz
minden egyéb:LottaDesigns-Take me to the Old World

Ez is én vagyok

Egy oldal rólam-magamnak.

Eredetileg nem ilyen oldalt akartam csinálni, bár az újságpapír az szerepelt a terveim között, valahova be akartam csempészni magam egy cikkbe. Végül úgy alakult, hogy eléggé domináns lettem az oldalon. :P

Elárulom, ez egy jó régi kép, sajnos a derékbőségem már kicsit több lett azóta! :)))))))))))

De már annyiszor fel akartam dolgozni ezt a fotót, most végre sikerült. Hurrá!

Mindenkinek szép hétvégét! (Már amennyire ez lehetséges ebben a pocsék időben:( )

felhasznált elemek:
papír:miss honey-milk for breakfast
minden egyéb: miss honey-I want to fly

Híradó

Hírek rólam és egyebekről.
Első és legfontosabb most természetesen az, hogy Betsie és Gigi felkértek egy három hónapos vendégségre kreatív csapatukba a Scrapbook.hu-n. Hú, hát ez nagyon izgalmas időszak lesz nekem! Köszi lányok!!!
Beszterivel ketten kerültünk be a csapatba, aki máris indított egy szuper pontgyűjtő kihívást, ahol egy régebbi oldal felújítása, újragondolása a feladat.
Hát nem volt könnyű választani :P. Elég sokat el tudnék készíteni újra!!!
Végül választottam egy olyan oldalt, amin olyan fotók vannak, amiket nagyon szeretek és kezdeti próbálkozásaim között volt az eredeti oldal.
Eredeti:
És az "újratöltött":

Egy képpel még megtoldottam. Egy kicsit asszem jobb, mint az első. :D

Cheri új készlete most jelent meg és akciós szokás szerint, minden ebből van:

Kapható a Scrapable-n.

Gyertek a kihívásra, várjuk az oldalakat!!!

Week in the life-Egy hét az életünkből

A csodálatos Ali Edwardsnál bóklásztam és rábukkantam a Week in the life-nevű projektjére. Nagyon leegyszerűsítve: egy hetet megörökítünk a család életéből. Minden nap fotózgatunk, jegyzetelgetünk, hogy mi történt és a végén egy albumot állítunk össze az egész dologból. De egy totál átlagos hétre kell gondolni, semmi extra, a hétköznapi rutint, történéseket örökítjük meg.

( Egyébként is imádom Aliben, hogy a hétköznapi dolgaikról annyi csodálatos oldalt készít, és totál igaza van, egy kicsit elhanyagoljuk sb oldalainkon a hétköznapokat, pedig annyi édes, felejthetetlen, emlékezetes pillanat történik velünk akkor is, és egyébként is milyen jó visszanézni azt is, hogy hogyan éltük a hétköznapokat!)

Na, ugye milyen egyszerűen hangzik, de elárulom baromira nem az!!! :)

Először is egy hétig a géppel a nyakamban mászkáltam, kb. a második nap kezdtem mindenki agyára menni, harmadik nap végére beletörődtek, hogy megőrültem, amikor letelt a hét, akkor meg már a gyerekek kérdezgették: anya nézd, ezt nem fotózod le? Még apát is rá kellett vennem a dologra, ami nem volt egyszerű. (az meg a másik, hogy alig van itthon, úgyhogy amikor végre itthon volt és nem aludt és nem volt fáradt stb. akkor vonszoltam magammal, hogy lefotózzam...)

A jegyzetelést is a végére már kicsit elhanyagoltam, úgyhogy a kommentekkel a végén vért izzadtam. De jött egy klassz ötlet is, minden naphoz úgy írtam a kommentet, hogy valaki más "mondja" a családból, persze nem idézetek, csak próbáltam a gyerekek vagy apa szófordulatait használni, vagy amiket gyakran szoktak mondani.

Na, az hogy egy hétig kellett fotózgatni a családot, még a dolog könnyű része volt. (Egyébként meg ez vonzott a legjobban a dologban természetesen! :P )

Egy csomót kellett válogatni a képeket, eldönteni mit milyen méretben (mert itthon nem tudok nyomtatni, laborban hívattam elő a képeket), kb. fejben megtervezni az albumot, hogy stimmeljen minden és még sorolhatnám.

Mikor meg voltak a fotók már "csak" az albumot kellett összeállítani. Sok mindenem nem volt itthon, maradék papírok, ez-az, mondjuk nem is nagyon akartam mindenféle kütyüvel agyonnyomni a képeket, (Ali is jóformán csak papírokat használt.)

Na végül is elkészültem és nagyon örülök, hogy belevágtam, mert élveztem minden percét!

(és mellékesen egy csomó szuper képem lett a gyerekekről!!!)

Aki annyira elvetemült, az végignézheti a fotókat, amiket csináltam, feltöltöttem külön a picasamra.

És egy másik mappába az albumot:

Ezekkel a fotókkal készítettem a múlt heti cewés kihívásra egy duplaoldalt ( ez a komment van az album első oldalán):

(templete: yin, minden egyéb: shabby miss jen-everyday)

És egy még meg nem jelent Cheri készletből csináltam ezt az oldalt (remélem nem jár errefelé mostanában... :P) az egyik kedvenc fotómmal, egy próbafülkében fotóztam, amikor Dórival vásárolni voltunk, minden oldalon tükrök voltak, jó kis képeket lehetett csinálni.

(Egyébként meg egy csomó képet, amin rajta vagyok a gyerekek csináltak!!! Pl. a fenti duplaoldalon az egyik nagyképet-amin Dóri, a kutya meg én vagyok-a 4 éves Boti készítette!!!)

Hát ilyen volt egy hét nálunk ezen a nyáron!

Mörjike új készlete

Ma jelent meg Mörjike új készlete és őszintén mondom szuper jó lett! Klassz a téma, a papírok..........ááá komolyan mondom csak egy óra volt, mire eldöntöttem melyiket is kéne használni, mert annyi gyönyörűség volt ott!!! Az elemek is csodásak, gyönyörű pasztell színek, pecsétek, de nem is sorolom, az előnézeti úgyis többet mond:

Ma kedvezménnyel kapható az LLD-n!!!
Naná, hogy nem tudtam megállni és kettő oldal is született.
Mivel én lennék a készlet egyik inspirálója (irul-pirul), naná, hogy kellett használni a mezős képekből:

És volt még egy tuti fotóm, ebből mindenképpen oldalt szerettem volna, a készlet pedig szuper volt ehhez a témához is. A múlt héten lementünk a Balatonra, hogy még egyet utoljára fürdünk idén nyáron, reggel sütött is a nap klasszul (ezer szendvicset csináltam, egy óra volt mire mindent bepakoltam, na de ezt nem nagyon kell a gyerekeseknek magyarázni mi mindent kell egy strandoláshoz összepakolni...) de mire odaértünk felhőrengeteg volt az égen és baromira elromlott az idő... Azért egyből nem adtuk fel, de csak egyre rosszabb lett minden... Végül is eső nem lett, de baromi nagy szél az igen és hatalmas hullámok. A strand kiürült, pedig ekkor kezdődött csak az igazi móka!!! Mi bizony becipeltük a gyerekeket a tóba és baromi jól éreztük magunkat! A gyerekek még nem látták ilyennek a Balatont és nem is fürödtek ilyen hullámokban, nagyon élvezték az egészet(és mi is)! Nem mellékesen pedig sikerült egy-két ilyen klassz fotót csinálnom:

És még a szendvicsek is elfogytak! :D

Pacis készlet

Már hetekkel ezelőtt készítettem ezt az oldalt, ezért is felejtődött el.(meg azért, mert agyilag egy zokni vagyok...)

Még ősszel készültek a képek:

Hétvégenként szoktunk járni lovagolni, igazából Dóri a nagy lovas (lovastáborban is volt a nyáron), mi Botival csak alkalmanként csatlakozunk, de olyan édes volt ezen a pónin, hogy végül ezeket a képeket választottam. De azért Dóri se maradjon ki innen:(és Glória)

mező, mert sosem fogom megunni

totálisan első ilyen próbálkozásom, össze-vissza nyomogattam
csak ki akartam próbálni egy programot, mégsem bírom ki, hogy ne tegyem fel ide :P