Week in the life-Egy hét az életünkből

A csodálatos Ali Edwardsnál bóklásztam és rábukkantam a Week in the life-nevű projektjére. Nagyon leegyszerűsítve: egy hetet megörökítünk a család életéből. Minden nap fotózgatunk, jegyzetelgetünk, hogy mi történt és a végén egy albumot állítunk össze az egész dologból. De egy totál átlagos hétre kell gondolni, semmi extra, a hétköznapi rutint, történéseket örökítjük meg.

( Egyébként is imádom Aliben, hogy a hétköznapi dolgaikról annyi csodálatos oldalt készít, és totál igaza van, egy kicsit elhanyagoljuk sb oldalainkon a hétköznapokat, pedig annyi édes, felejthetetlen, emlékezetes pillanat történik velünk akkor is, és egyébként is milyen jó visszanézni azt is, hogy hogyan éltük a hétköznapokat!)

Na, ugye milyen egyszerűen hangzik, de elárulom baromira nem az!!! :)

Először is egy hétig a géppel a nyakamban mászkáltam, kb. a második nap kezdtem mindenki agyára menni, harmadik nap végére beletörődtek, hogy megőrültem, amikor letelt a hét, akkor meg már a gyerekek kérdezgették: anya nézd, ezt nem fotózod le? Még apát is rá kellett vennem a dologra, ami nem volt egyszerű. (az meg a másik, hogy alig van itthon, úgyhogy amikor végre itthon volt és nem aludt és nem volt fáradt stb. akkor vonszoltam magammal, hogy lefotózzam...)

A jegyzetelést is a végére már kicsit elhanyagoltam, úgyhogy a kommentekkel a végén vért izzadtam. De jött egy klassz ötlet is, minden naphoz úgy írtam a kommentet, hogy valaki más "mondja" a családból, persze nem idézetek, csak próbáltam a gyerekek vagy apa szófordulatait használni, vagy amiket gyakran szoktak mondani.

Na, az hogy egy hétig kellett fotózgatni a családot, még a dolog könnyű része volt. (Egyébként meg ez vonzott a legjobban a dologban természetesen! :P )

Egy csomót kellett válogatni a képeket, eldönteni mit milyen méretben (mert itthon nem tudok nyomtatni, laborban hívattam elő a képeket), kb. fejben megtervezni az albumot, hogy stimmeljen minden és még sorolhatnám.

Mikor meg voltak a fotók már "csak" az albumot kellett összeállítani. Sok mindenem nem volt itthon, maradék papírok, ez-az, mondjuk nem is nagyon akartam mindenféle kütyüvel agyonnyomni a képeket, (Ali is jóformán csak papírokat használt.)

Na végül is elkészültem és nagyon örülök, hogy belevágtam, mert élveztem minden percét!

(és mellékesen egy csomó szuper képem lett a gyerekekről!!!)

Aki annyira elvetemült, az végignézheti a fotókat, amiket csináltam, feltöltöttem külön a picasamra.

És egy másik mappába az albumot:

Ezekkel a fotókkal készítettem a múlt heti cewés kihívásra egy duplaoldalt ( ez a komment van az album első oldalán):

(templete: yin, minden egyéb: shabby miss jen-everyday)

És egy még meg nem jelent Cheri készletből csináltam ezt az oldalt (remélem nem jár errefelé mostanában... :P) az egyik kedvenc fotómmal, egy próbafülkében fotóztam, amikor Dórival vásárolni voltunk, minden oldalon tükrök voltak, jó kis képeket lehetett csinálni.

(Egyébként meg egy csomó képet, amin rajta vagyok a gyerekek csináltak!!! Pl. a fenti duplaoldalon az egyik nagyképet-amin Dóri, a kutya meg én vagyok-a 4 éves Boti készítette!!!)

Hát ilyen volt egy hét nálunk ezen a nyáron!