Gyertek, nagyon várlak benneteket!!! Itt vannak a részletek.
A kisdobos fotómat már felhasználtam egyszer, a bal oldali fotón a nővéremmel vagyok, alul pedig apu Pannóniáján a család.
Mikor felvetődött a téma pont aznap fejeztem be egy oldalamat, amit néhány régi fotót összebogarászva készítettem, amolyan nosztalgiás, visszanézős oldal lett. Tudtam, hogy anyukámnak van egy fotója a régi házunkról, amit akkortájt építettek, amikor én születtem és ahol az egész gyerekkoromat töltöttem. (mondjuk a végén ez a kép lett a legkisebb az oldalon :P )
Nagyon örülök, hogy megcsináltam az oldalt, mert közben tényleg egy csomó emlék felidéződött bennem, bár elég szomorkás lett a hangulatom, mert valóban úgy gondolom, hogy sok dolog, ami akkor megvolt, nemcsak nekem, hanem úgy általában körülöttünk, mára nagyon megváltozott és sokszor nagyon hiányzik. És nem arra gondolok, hogy a gyerekek szájtátva hallgatják, amikor meséljük, hogy hétfőn nem volt adás a tévében, vagy hogy a sportszelet volt a csokik netovábbja és csak nagy ritkán kaptam azt is...(tényleg a sportszelet az megmaradt! :D ), hanem inkább arra, hogy mennyire másról szólt az élet, alig volt valamink, de mégis felhőtlenül boldogok voltunk, mi gyerekek! ( Azt sem tudtam, hogy mi az a homokozó, volt az udvaron föld meg kértem vizet, azzal főzőcskéztem az udvaron. ) Az erdő, mező körülöttünk csupa felfedezésre váró világ volt nekünk, a nyári zápor illata, ahogy lecsapódnak a poros földre az első cseppek, még mindig érzem...
Egyszer-kétszer visszamerészkedtem abba az utcába, de nem mertem kiszállni a kocsiból, csak lelassítottam, onnan kukucskáltam be az udvarra, hogy mi változott. Már messziről láttam, hogy a két fenyőfa, amit anya ültetett a ház elé szinte az égig nőtt azóta. És láttam a cseresznyefát, amit meg apa ültetett, amikor születtem, egyidős velem...
Nem akartam kiszállni, különben is mit gondoltak volna, akik látnak, áll egy nő egy ház előtt és csorognak a könnyei...
felhasználtam:papír-Dream Big Designs
régi papír, papíkeret: Krissszminden egyéb:LottaDesigns-Take me to the Old World
Olvasom a soraidat, és borzongok. Gyönyörűségemben, szomorúságomban... Köszönöm az élményt!!!!! :)
VálaszTörlésÓ. Ó. Igen, szomorú és gyönyörű egyszerre.
VálaszTörlésSzép bejegyzés. megható, emlékeket felidéző...köszi. Kell ilyen is.
VálaszTörlésNagyon szép az oldalad. És nagyon inspiráló. Már el is kezdtem régi fotókat előkotorni... Köszönöm!
VálaszTörlés