2010. szeptember 27., hétfő

Álmodozzunk...

Én lennék a pontgyűjtő kihívás házigazdája a következő két hétben a Scrapbook.hu-n.
Gyertek, nagyon várlak benneteket!!! Itt vannak a részletek.
Mikor felvetődött a téma pont aznap fejeztem be egy oldalamat, amit néhány régi fotót összebogarászva készítettem, amolyan nosztalgiás, visszanézős oldal lett. Tudtam, hogy anyukámnak van egy fotója a régi házunkról, amit akkortájt építettek, amikor én születtem és ahol az egész gyerekkoromat töltöttem. (mondjuk a végén ez a kép lett a legkisebb az oldalon :P )

A kisdobos fotómat már felhasználtam egyszer, a bal oldali fotón a nővéremmel vagyok, alul pedig apu Pannóniáján a család.
Nagyon örülök, hogy megcsináltam az oldalt, mert közben tényleg egy csomó emlék felidéződött bennem, bár elég szomorkás lett a hangulatom, mert valóban úgy gondolom, hogy sok dolog, ami akkor megvolt, nemcsak nekem, hanem úgy általában körülöttünk, mára nagyon megváltozott és sokszor nagyon hiányzik. És nem arra gondolok, hogy a gyerekek szájtátva hallgatják, amikor meséljük, hogy hétfőn nem volt adás a tévében, vagy hogy a sportszelet volt a csokik netovábbja és csak nagy ritkán kaptam azt is...(tényleg a sportszelet az megmaradt! :D ), hanem inkább arra, hogy mennyire másról szólt az élet, alig volt valamink, de mégis felhőtlenül boldogok voltunk, mi gyerekek! ( Azt sem tudtam, hogy mi az a homokozó, volt az udvaron föld meg kértem vizet, azzal főzőcskéztem az udvaron. ) Az erdő, mező körülöttünk csupa felfedezésre váró világ volt nekünk, a nyári zápor illata, ahogy lecsapódnak a poros földre az első cseppek, még mindig érzem...
Egyszer-kétszer visszamerészkedtem abba az utcába, de nem mertem kiszállni a kocsiból, csak lelassítottam, onnan kukucskáltam be az udvarra, hogy mi változott. Már messziről láttam, hogy a két fenyőfa, amit anya ültetett a ház elé szinte az égig nőtt azóta. És láttam a cseresznyefát, amit meg apa ültetett, amikor születtem, egyidős velem...
Nem akartam kiszállni, különben is mit gondoltak volna, akik látnak, áll egy nő egy ház előtt és csorognak a könnyei...

felhasználtam:papír-Dream Big Designs
régi papír, papíkeret: Krisssz
minden egyéb:LottaDesigns-Take me to the Old World

4 megjegyzés:

  1. Olvasom a soraidat, és borzongok. Gyönyörűségemben, szomorúságomban... Köszönöm az élményt!!!!! :)

    VálaszTörlés
  2. Ó. Ó. Igen, szomorú és gyönyörű egyszerre.

    VálaszTörlés
  3. Szép bejegyzés. megható, emlékeket felidéző...köszi. Kell ilyen is.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szép az oldalad. És nagyon inspiráló. Már el is kezdtem régi fotókat előkotorni... Köszönöm!

    VálaszTörlés