2010. szeptember 27., hétfő

Álmodozzunk...

Én lennék a pontgyűjtő kihívás házigazdája a következő két hétben a Scrapbook.hu-n.
Gyertek, nagyon várlak benneteket!!! Itt vannak a részletek.
Mikor felvetődött a téma pont aznap fejeztem be egy oldalamat, amit néhány régi fotót összebogarászva készítettem, amolyan nosztalgiás, visszanézős oldal lett. Tudtam, hogy anyukámnak van egy fotója a régi házunkról, amit akkortájt építettek, amikor én születtem és ahol az egész gyerekkoromat töltöttem. (mondjuk a végén ez a kép lett a legkisebb az oldalon :P )

A kisdobos fotómat már felhasználtam egyszer, a bal oldali fotón a nővéremmel vagyok, alul pedig apu Pannóniáján a család.
Nagyon örülök, hogy megcsináltam az oldalt, mert közben tényleg egy csomó emlék felidéződött bennem, bár elég szomorkás lett a hangulatom, mert valóban úgy gondolom, hogy sok dolog, ami akkor megvolt, nemcsak nekem, hanem úgy általában körülöttünk, mára nagyon megváltozott és sokszor nagyon hiányzik. És nem arra gondolok, hogy a gyerekek szájtátva hallgatják, amikor meséljük, hogy hétfőn nem volt adás a tévében, vagy hogy a sportszelet volt a csokik netovábbja és csak nagy ritkán kaptam azt is...(tényleg a sportszelet az megmaradt! :D ), hanem inkább arra, hogy mennyire másról szólt az élet, alig volt valamink, de mégis felhőtlenül boldogok voltunk, mi gyerekek! ( Azt sem tudtam, hogy mi az a homokozó, volt az udvaron föld meg kértem vizet, azzal főzőcskéztem az udvaron. ) Az erdő, mező körülöttünk csupa felfedezésre váró világ volt nekünk, a nyári zápor illata, ahogy lecsapódnak a poros földre az első cseppek, még mindig érzem...
Egyszer-kétszer visszamerészkedtem abba az utcába, de nem mertem kiszállni a kocsiból, csak lelassítottam, onnan kukucskáltam be az udvarra, hogy mi változott. Már messziről láttam, hogy a két fenyőfa, amit anya ültetett a ház elé szinte az égig nőtt azóta. És láttam a cseresznyefát, amit meg apa ültetett, amikor születtem, egyidős velem...
Nem akartam kiszállni, különben is mit gondoltak volna, akik látnak, áll egy nő egy ház előtt és csorognak a könnyei...

felhasználtam:papír-Dream Big Designs
régi papír, papíkeret: Krisssz
minden egyéb:LottaDesigns-Take me to the Old World

2010. szeptember 17., péntek

Ez is én vagyok

Egy oldal rólam-magamnak.
Eredetileg nem ilyen oldalt akartam csinálni, bár az újságpapír az szerepelt a terveim között, valahova be akartam csempészni magam egy cikkbe. Végül úgy alakult, hogy eléggé domináns lettem az oldalon. :P
Elárulom, ez egy jó régi kép, sajnos a derékbőségem már kicsit több lett azóta! :)))))))))))
De már annyiszor fel akartam dolgozni ezt a fotót, most végre sikerült. Hurrá!


Mindenkinek szép hétvégét! (Már amennyire ez lehetséges ebben a pocsék időben:( )

felhasznált elemek:
papír:miss honey-milk for breakfast
minden egyéb: miss honey-I want to fly

2010. szeptember 14., kedd

Híradó

Hírek rólam és egyebekről.
Első és legfontosabb most természetesen az, hogy Betsie és Gigi felkértek egy három hónapos vendégségre kreatív csapatukba a Scrapbook.hu-n. Hú, hát ez nagyon izgalmas időszak lesz nekem! Köszi lányok!!!
Beszterivel ketten kerültünk be a csapatba, aki máris indított egy szuper pontgyűjtő kihívást, ahol egy régebbi oldal felújítása, újragondolása a feladat.
Hát nem volt könnyű választani :P. Elég sokat el tudnék készíteni újra!!!
Végül választottam egy olyan oldalt, amin olyan fotók vannak, amiket nagyon szeretek és kezdeti próbálkozásaim között volt az eredeti oldal.
Eredeti:
És az "újratöltött":

Egy képpel még megtoldottam. Egy kicsit asszem jobb, mint az első. :D
Cheri új készlete most jelent meg és akciós szokás szerint, minden ebből van:

Kapható a Scrapable-n.

Gyertek a kihívásra, várjuk az oldalakat!!!

2010. szeptember 7., kedd

Week in the life-Egy hét az életünkből

A csodálatos Ali Edwardsnál bóklásztam és rábukkantam a Week in the life-nevű projektjére. Nagyon leegyszerűsítve: egy hetet megörökítünk a család életéből. Minden nap fotózgatunk, jegyzetelgetünk, hogy mi történt és a végén egy albumot állítunk össze az egész dologból. De egy totál átlagos hétre kell gondolni, semmi extra, a hétköznapi rutint, történéseket örökítjük meg.
( Egyébként is imádom Aliben, hogy a hétköznapi dolgaikról annyi csodálatos oldalt készít, és totál igaza van, egy kicsit elhanyagoljuk sb oldalainkon a hétköznapokat, pedig annyi édes, felejthetetlen, emlékezetes pillanat történik velünk akkor is, és egyébként is milyen jó visszanézni azt is, hogy hogyan éltük a hétköznapokat!)
Na, ugye milyen egyszerűen hangzik, de elárulom baromira nem az!!! :)
Először is egy hétig a géppel a nyakamban mászkáltam, kb. a második nap kezdtem mindenki agyára menni, harmadik nap végére beletörődtek, hogy megőrültem, amikor letelt a hét, akkor meg már a gyerekek kérdezgették: anya nézd, ezt nem fotózod le? Még apát is rá kellett vennem a dologra, ami nem volt egyszerű. (az meg a másik, hogy alig van itthon, úgyhogy amikor végre itthon volt és nem aludt és nem volt fáradt stb. akkor vonszoltam magammal, hogy lefotózzam...)
A jegyzetelést is a végére már kicsit elhanyagoltam, úgyhogy a kommentekkel a végén vért izzadtam. De jött egy klassz ötlet is, minden naphoz úgy írtam a kommentet, hogy valaki más "mondja" a családból, persze nem idézetek, csak próbáltam a gyerekek vagy apa szófordulatait használni, vagy amiket gyakran szoktak mondani.
Na, az hogy egy hétig kellett fotózgatni a családot, még a dolog könnyű része volt. (Egyébként meg ez vonzott a legjobban a dologban természetesen! :P )
Egy csomót kellett válogatni a képeket, eldönteni mit milyen méretben (mert itthon nem tudok nyomtatni, laborban hívattam elő a képeket), kb. fejben megtervezni az albumot, hogy stimmeljen minden és még sorolhatnám.
Mikor meg voltak a fotók már "csak" az albumot kellett összeállítani. Sok mindenem nem volt itthon, maradék papírok, ez-az, mondjuk nem is nagyon akartam mindenféle kütyüvel agyonnyomni a képeket, (Ali is jóformán csak papírokat használt.)
Na végül is elkészültem és nagyon örülök, hogy belevágtam, mert élveztem minden percét!
(és mellékesen egy csomó szuper képem lett a gyerekekről!!!)
Aki annyira elvetemült, az végignézheti a fotókat, amiket csináltam, feltöltöttem külön a picasamra.
És egy másik mappába az albumot:



Ezekkel a fotókkal készítettem a múlt heti cewés kihívásra egy duplaoldalt ( ez a komment van az album első oldalán):

(templete: yin, minden egyéb: shabby miss jen-everyday)
És egy még meg nem jelent Cheri készletből csináltam ezt az oldalt (remélem nem jár errefelé mostanában... :P) az egyik kedvenc fotómmal, egy próbafülkében fotóztam, amikor Dórival vásárolni voltunk, minden oldalon tükrök voltak, jó kis képeket lehetett csinálni.
(Egyébként meg egy csomó képet, amin rajta vagyok a gyerekek csináltak!!! Pl. a fenti duplaoldalon az egyik nagyképet-amin Dóri, a kutya meg én vagyok-a 4 éves Boti készítette!!!)


Hát ilyen volt egy hét nálunk ezen a nyáron!