December napjai és újévi fogadalom

Szinte el sem hiszem, de sikerült befejeznem a decemberi albumot, amiről az előző bejegyzésben írtam. Végül az a fogadalmam bizonyult nehezebbnek, hogy nem feltétlenül kell minden nap valami szuper fotót csinálnom és voltak napok, amikor nem igazán sikerült egy jó kép sem és kb. kétszer határoztam el, hogy abbahagyom. Persze nem arra gondolok, hogy tökéletesen exponált, tűéles, extra  fotókat akartam, hanem inkább arra, hogy arról a napról legyen egy-két olyan fotóm, ami azonnal behozza az aznapi hangulatot, ha ránézek, ránézünk. Azt könnyebben sikerült betartanom, hogy a scrapbook részét az oldalaknak a minimálisra vegyem, így is nagyon sok időt áldoztam rá, általában hajnalban csináltam az előző nap történéseiről az adott oldalt. Végül is elégedett vagyok vele, jó érzés "végiglapozni" egyenlőre digitális formában, bár van bennem hiányérzet, hogy a scrap részére nem tudtam időt szánni úgy, ahogy szerettem volna, de tudom, hogy akkor nem sikerült volna befejezni. Azt hiszem a magazin stílust is sikerült nagyjából megtartanom, amit elterveztem, bár egy-két Yin template-t elővettem a vége felé, amikor már nem tudtam értelmes elrendezést kitalálni. Bár nehéz volt, de most meg szinte hiányzik, ma is ránéztem valamire és reflexszerűen eszembe jutott, hogy na ezt kéne lefotózni, aztán beugrott, hogy ja már nem kell.

Aztán meg ahogy újra meg újra átlapozgattam az újságomat, és túljutottam azon az állapotomon, hogy a hiányosságokat keressem benne és marcangoljam magam, hogy hogyan lehetett volna jobb, próbálgattam olyan szemszögből is nézegetni, hogy végül is mik azok a dolgok, amik inspiráltak, amiket le kellett, hogy fotózzak, amikről írtam. Végül olyan évértékelő hangulatba keveredtem, úgyis aktuális a téma. Ja, kérem az ember gyereke mindig eljut azokhoz a nagy kérdésekhez, azokhoz a fránya kérdésekhez, amire úgy sincsenek válaszok, mi a francnak vagyunk mi itt, mi a cél, hova tartunk? Mi volt nekem fontos végül ebben a decemberben és ebben az évben, mit akartam a legjobban megörökíteni, lefotózni, oldalba foglalni, megragadni, mert azt akarom, hogy meglegyen nekem! Talán túl egyszerű válasz, hogy a mosolyokat a gyerekeim arcán, de végül is nincs ennél jobb. Én meg úgyis "túllátok" ezeken a mosolyokon és tudom, hogy miről szólnak, mi van mögöttük.  

És akkor már mi az, amit esetleg az új évben jobban szeretnék csinálni? Már túl sokat éltem ahhoz, hogy újévi fogadalmakat tegyek, hiszen eddigi életem során túl sok volt, amit nem tartottam be.☺

Aztán Margó blogjára keveredtem (ehhez a bejegyzéshez) és valami mégis mocorogni kezdett bennem és ha nem is újévi fogadalom ez, de elhatároztam, hogy a legfontosabbról, hogy tudjak örülni  akár kis, akár nagy dolgoknak és tudjak nevetni akármin és persze magunkon is, az idén sem akarok lemondani. (Az ilyen embereket, mint Margó én bárányfelhő-bodorítónak hívom-Mikkamakka után szabadon-, mert a legpocsékabb szürke felhőből is Margó bárányfelhőt tud nekem kanyarítani, szóval elolvasom a blogbejegyzését és utána fütyörészve lépek ki a kapun az utcára...♥♥♥)

Aztán meg a FB-ra keveredtem (mennyi keveredés!...) és egy ismerősöm ezt osztotta meg éppen:

Nagyon fontos üzenet, akár újévi irányadás is lehet, Vekerdy Tamás iránymutatása:
"A kérdés, hogy hozunk-e valamilyen, akár anyagi áldozatot is a gyerekekért. Van-e egy anya, aki kemenceszerűen otthon van, aki jókat főz, aki beszélget, aki este jelen van a gyerek számára, vagy egyformán fáradt szülők zuhannak be, és csak mindenkinek arra van ereje, hogy lerogyjon a tévé elé.
– Mit üzenne az édesanyáknak, mit tegyenek, hogy gyermekeik boldogok legyenek?
– Próbálják meg jól érezni magukat, mert az nagyon fontos a gyereknek. Tudjuk, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a húsunkat. Ez így van, ezért meg kell néha szabadulni tőlük. Időként kell, hogy anya is szabadon lélegezzen, elmenjen a férjével vacsorázni, moziba, hogy aztán a gyerek újra egy pihentebb, rághatóbb anyát kapjon vissza. Nagyon fontos, hogy az anya jól legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és a gyereknek, és ne csak szenvedjen tőle és a rengeteg tennivalótól.
Könyörögve kérem az anyákat, hogy ne vasaljanak, mert a vasalás egy pokol. Nem lehet úgy háztartást vezetni, mint régen, amikor nagycsaládok éltek együtt, és amikor háztartási alkalmazottak voltak. Legyen rendetlenség a lakásban, legyen kedély az otthonban, lustálkodjon, pihenjen az anya. Ne adja át magát ezeknek a hajszolásoknak, amit a külvilág és nem egyszer, mi férfiak szeretnénk kipréselni a nőkből. ..."

Szóval mégis teszek fogadalmat. Nem vasalok! És rendetlenséget fogadok! Inkább mosolyokat fotózok és legyen lustálkodás és kedély! Hát ha egyszer a szakember ezt mondta?!!!

Mindenkinek nagyon boldog (vasalásmentes) új évet kívánok!

A kész családi magazin:

Open publication - Free publishing - More family

Felhasznált dolgok: Gina Marie Huff