2011. április 29., péntek

Tedd meg!-néhány wa tőlem

Gondoltam kéne egy wa csomagot készítenem. (Sajnos ezek angolul vannak, de mit tegyünk, ha a piac englisül kommunikál...)
Nem akartam a szokásos Felejthetetlen pillanatok, Emlék stb. vonalon mozogni, bár ezek is kellenek néha, én is szoktam használni. Igazából azt terveztem, hogy majd csinálok egy oldalt arról, hogy negyvenévesen lóra pattantam ( na jó, az túlzás, inkább minden erőmet megfeszítve felhúztam magam nagy nehezen a lóra miközben remegett kezem-lábam). Ezért valami pozitív, biztató szavakat akartam dünnyögni arról, hogy semmi sem lehetetlen, ha igazán akarjuk és igenis sikerülhetnek még a elérhetetlennek tűnő dolgok is. Na, mondanom se kell ez az oldal végül nem készült el... Mindegy, azért megmutatom az én paripámat, Samut. Hiába egy Gyűrűk Ura-fan csak ilyen nevekben tud gondolkozni, és amúgy tényleg ő az én öreg szolgám és barátom egyben, soha nem volt egy rossz mozdulata, minden bénázásomat végtelen türelemmel viseli amolyan leszezmégjobbis-kifejezéssel a ló-arcán.

Még hozzátartozik a történethez, hogy csontsoványan, teljesen elhanyagolt állapotban vettük meg, ki tudja mióta nem kapott rendesen enni és térdig állt a trutyiban hónapok óta, soha nem fogom az ilyen embereket megérteni, pedig egy kiképzett, értékes ló, valaha még versenyeztek is vele. Azért remélem még egyszer eljutok addig, hogy az oldalt elkészítsem.
Vissza a wa-okhoz. :) Mutatom is:

Belebotlottam a gépemen Boti uszodás képeibe, na ebből is már régen szerettem volna oldalt. Úgy kezdtük az uszodát, hogy amikor itthon Boti fürdeni szokott, akkor a kád mellé volt készítve egy törölköző, hogy ha egy csepp víz éri az arcát, akkor gyorsan törölhessen. Komolyan kíváncsi voltam, hogy ebből mi fog kisülni. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire ügyes lesz! Minden edzésen az első perctől az utolsóig, faltól falig csinált minden feladatot. Pedig sokszor láttam a rémületet az arcán, amikor meglátta, hogy mi lesz a következő feladat, legszívesebben odarohantam volna, hogy megvigasztaljam. És sokszor eltörött a mécses, könnyeit hullatva, kétségbeesetten mondta az edzőnek: Zsuzsa néni, én ezt nem tudom megcsinálni! Na Zsuzsa nénit nem lehet néhány könnycseppel meghatni!!! A lájtosabb válasz általában ez szokott lenni: Büdös kölök, abbahagyod a bőgést és megcsinálod!!! És Boti megcsinálta. Nem tudom Zsuzsa néninek mi a titka, de mindenre rá tudta venni az én Botimat. Ma ott tartunk, hogy Boti a rajtkőről beugrik a nagy medencébe és vígan elpancsol a másik végéig.

Ezt meg csak úgy, mert az elefántos sztorit oldalba akartam foglalni.(de most ez a kedvencem...)



(uszodás oldal: yin template, az elefántot a deviant-art-ról szereztem be, mindegy egyéb saját)

2011. április 25., hétfő

Úton hazafelé

Remélem mindenkinek jól teltek az ünnepnapok! Bár az időjárás nem volt éppen kegyes hozzánk, legalábbis így a vége felé.
Nálunk lazulás volt, pihi és sok rötyögés:

Szombaton még szerencsére jó idő volt és tudtunk lovagolni is. Az én Dórim az olyan elképesztően ügyes, hogy én csak reménykedem benne, hogy egyszer nekem is így fog menni. Addig nekem marad a fotózás!


Vasárnap meglátogattuk Beszterit és befaltuk a húslevesüket és a pörköltjüket!!! Szegények ma biztos éheztek... :) A két "nagyfiú" hamar megtalálta a közös hangot. ( Naná, ha Villám McQueen-ről lehet dumálni!) Beni és Boti:

Szombaton hazafelé a lovardából megálltunk Dórival az út szélén egy repcetáblánál. Már tavaly is szemeztem a repcével, elképesztő az a sárga szín, amit most látni az utak mentén, ahogy egy-egy tábla belehasít a tájba, tobzódni lehet a gyönyörűségben...




Hát ebből kellett egy oldalt készíteni... Nemsokára megjelenik egy templete-csomagom, az egyik sablonomat használtam hozzá, még nem kéne mutogatni, de nem bírom ki, mert most szeretem ezeket a fotókat. :)
(minden egyéb is saját)

Jártamban-keltemben meg összeállítottam egy cikket a Scrapbook.hu-ra az aranymetszésről.
Ha van kedvetek olvassátok el, ITT lehet megtalálni. Néha jó egy kicsit átnézni bizonyos témákat, visszatérni a klasszikus, szép dolgokhoz, az alapokhoz. Hihetetlenül érdekes írásokat találtam, miközben a témában kutakodtam. Egyébként is most sokat foglalkoztunk a suliban is azzal, hogy mitől működik egy grafika, egy montázs, egy akármilyen összeállítás, akár egy scrapbook oldal. (mert grafikus suliba járok, erről kb. egy éve készülök blogolni, de még nem sikerült...) Az egyik ilyen dolog, amitől működhet, az aranymetszés, ami gyakorlatilag körülvesz bennünket, ezért is látjuk harmonikusnak azokat a dolgokat, amikben jelen van. Nem tudjuk megmondani, hogy miért jó, de jó és kész. És szép. És hat ránk. :)
És mivel a blogtrain miatt az azt megelőző bejegyzésem csak egy napig volt itt, még egyszer beírnám, hogy:
Keresek még egy-két olyan kedves emberkét, akinek lenne kedve a készleteimmel alkotni.
Az lenne az ajánlatom, hogy aki kedvet kapott az írjon egy e-mailt nekem, én elküldöm neki a húsvéti készletemet és az elkészült oldalak alapján választanék.
Várom a lelkes jelentkezőket!!! :)))
ickaficka kukac gmail pont com

2011. március 28., hétfő

Feel the music

Megjelent Timo új készlete-Feel the music címmel. Lelőhely ITT.

Valami ütős, elszállt oldalt szerettem volna vele készíteni, szerintem az elszállt az sikerült! :))))

Gondolkoztam, hogy beteszek egy-két kedvenc zenémet ebbe a bejegyzésbe, de végül nem tudtam választani... Aztán eszembe jutott, hogy régebben megtaláltam ezt a klipet, egy dokumentumfilmből van és persze CD is megjelent, egy fazon körbeutazta a világot és felvette ugyanazokat a dalokat utcazenészek előadásában. Szerintem marha jó lett, meg úgy megmelengeti az ember szívét és tényleg olyan "a zene összeköt minket"-hangulata van.
Kettőt szeretek nagyon, az egyik a Stand by me, a másik pedig ez:


Holnap jövök a sorsolással, nyereményekkel!

2011. március 25., péntek

Úton-Mörjike és én

Úton, mert utazás közben készítettem ezt a fotót és Mörjike is megérkezett az új boltba, innen is nagyon sok sikert kívánok neki az új helyen!
(én meg dörzsölöm a tenyeremet, hogy szuper készletekkel alkothatok majd...)
Minden információt megtaláltok Ági blogján.
Azért is szeretek a lovardába járni hétvégenként, mert még az utazás is egy élmény...Együtt vagyunk az autóban és mindenféle téma előkerül, olyan ritkán vagyunk mind a négyen egy helyen. Boti egyébként is most került a mindentmegkérdezek-időszakába, ebből nagyon vicces beszélgetések szoktak összejönni. Mert én válaszolok, de ha nem tetszik neki a válasz, akkor a végtelenségig győzköd engem arról, hogy szerinte hogyan is állnak a dolgok.
De sok minden kiderül arról is mi jár a gyerekek fejében. Ma például azt mondta nekem az autóban: Anya, tudod mi lenne igazán izgalmas? Az időutazás!
(5 éves...)
Na és hova utaznál el, ha lehetne? (azt hittem egyből kiderül, hogy azt sem tudja miről van szó)
A dínók korába!
És hosszasan fejtegette, hogy az sem lenne probléma, ha egy T-rex-szel találkoznánk, mert naná, hogy könnyedén legyőzne egy hatalmas dínót is.
És még egy aranyos dolog: mostanában sokszor volt beteg, sajnos és sokat puszilgattam, babusgattam, mondtam neki, hogy mennyire szeretem.
-De én jobban szeretlek, Anya!
-Nem én jobban!
-De én annyira szeretlek, mint száz elefánt!
Hát nem gondoltam volna, hogy a szeretet mértékegysége az elefánt, de most már ezt is tudom!


Mörjike ragasztószalagjai és néhány régebbi készlete megtalálható ITT.
Mindenkinek szép hétvégét!!!
(bár én még holnap jövök a sorsolással ;)

2011. február 5., szombat

Your song

Ma, ötödikén van Botim ötödik szülinapja! :)
Valamit akartam készíteni, végül nem scrapbook oldal lett...
A zene azért, mert ezt a számot már ezer éve nagyon imádom és ha Botira gondolok akkor nagyon igaz az, hogy: how wonderful life is while you're in the world!
Imádlak, kis harcosom!

2011. február 3., csütörtök

Szeretlek-oldal

Várunk Benneteket a Scrapbook.hu új pontgyűjtő kihívásán! Beszteri és Gigi klassz freebije letölthető, részletek ITT.

Oldalam Botimmal:
felhasználtam: WA: Beszteri, levél, varrás, hullámos maszat, madzag, gomb: akizo, a többi: three paper peonies
*************************************************************************************************

2011. január 29., szombat

Bosszú

Egy kicsit bosszúból készítettem ezt az oldalt, mert az óvónénik szoktak panaszkodni Botimra, hogy nem áll be a szája, mindig locsog.
Én meg egyszerűen imádom a sztorijait, amikben a mesebeli dolgok keverednek a valósággal és meg is fűszerezi mindenfélével, amit még kitalál hozzá. Kétéves kora körül volt egy időszaka, mikor mindig arról mesélt, hogy mi történt vele nagykorában. Mert ő már egyszer volt NAGY és csodás dolgok történtek vele! Volt sztori a sárkánnyal való harcáról, arról, hogy autóversenyző volt vagy éppen híres varázsló. Erről anno csináltam is egy duplaoldalt.

Aztán van egy képzeletbeli barátja, akivel különös dolgok szoktak történni és pl. amit nálunk nem szabad, azt tuti, hogy a legjobb barátjának az anyukája megengedi (mondjuk a lábunkat feltenni az ebédlőasztalra :) ). De pl. mi egy csomószor azt szoktuk játszani Botival, hogy ő tologatja az autókat én beszállok mellé és mindenféle kalandokra indulunk mondjuk Levesországba, nekem nincs is más dolgom, csak figyelek Botira és hallgatom mi minden történik velünk.
Szóval az óvodában már kiscsoportban jelentkezni kellett (!!!) ha valaki mondani akart valamit és csak addig lehet beszélni, amíg az óvónéni megengedi, utána el kell hallgatni...
Na mindegy, megbeszéljük mi ezt Botival, megérti, hogy vannak szabályok az oviban és itthon meg locsogunk-fecsegünk, kalandozunk, utazunk ameddig kedvünk tartja.
Cheri új készletével készítettem az oldalt és az egyik templete-t is használtam:

Lelőhelyek: Srapable, Digital Scrap Cafe, Inspiration Lane