Itt a vég...

már abból a szempontból, hogy zéró időm van szkreppelni. ( Most is, amíg beléptem már oda is égettem a hagymát, mert közben főzök is...) A gyerekek minden időmet "lefoglalják" és hát a többi(főzés, takarítás stb...) sem maradhat el, sőt most, hogy itthon vannak, még ezerrel többet kell ezeket csinálni. Pedig annyi tervem volt mostanában!!! Na de ezekről majd egyszer, mert hátha egy párat meg tudok csinálni. Még szerencse, hogy van ez az egy CT-tagságom, mert így legalább "rá vagyok kényszerülve," hogy néha csináljak valamit... ( És áldom az eget, hogy nem vállaltam be többet!)

Bár ezzel is most megszenvedtem, mert olyan rockos, gitáros készlet és akartam valami zúzós képet találni, már feltúrtam minden szekrényt is a régi képek miatt, de nem találtam olyat, ami igazán passzolt volna. Pedig olyan jó kis készlet és nem nagyon használtam még hasonlót. Mutatom az előnézetit:

Dóriról volt egy ilyen képem, motoros találkozón volt apával, még ez illett a készlethez leginkább.

Mondjuk mindig is szerettem ezt a fotót, úgyhogy legalább most oldalba került.

Tanácstalanságomban aztán még a saját fotómmal is készítettem egy oldalt, megtetszett ez a mondat valahol, felírtam magamnak és gondoltam most felhasználom.


A készlet kapható a Scrapable-nál most akciós és nézzétek meg Cheri blogját van egy klassz freebie maszk, legalábbi nekem nagyon tetszik, biztos fel fogom használni, majd.....egyszer........

OKC-Mörjike maszkjai

Naná, hogy én is jelentkeztem Mörjike OKC-jára. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a maszkokat néztem ki magamnak, bár utólag magam sem értem, miért.

Alig használtam eddig maszkot és most rá kellett jönnöm, hogy ez megint egy igazából feltáratlan terület számomra, na de én mindig szerettem a kihívásokat a scrapbookban, beindítják a fantáziámat. Mert nem csak, hogy nem árt, ha jó kis ütős fotót akarunk maszkolni, hanem térben nem lehet annyira pakolászni, ha maszkolva van a fotó. (alá nem nagyon lehet pakolni, csak fölé) Ezt a fotót Dóriról, már használtam, de nagyon imádom és az a kategória, amit tényleg ütős, mert nagyon vicces a hiányzó foga és a kacagás miatt. És ehhez a nagy maszkhoz klasszul passzolt.

Régebben fotóműteremben is dolgoztam és sokat fényképeztem csajokat, valahogy ez lett a "specialitásom", kiállításom is volt (elő kéne még szedni pár fotót, jó kis oldalakat lehetne készíteni........), mivel ezzel a "modellemmel" mai napig tartom a kapcsolatot, és már régóta lapult a gépen ez a fotó, hogy oldalba kerüljön, na de nem hiába várt, mert ez volt a megfelelő pillanat, tudtam, hogy egyszer előveszem, úgy látszik erre a maszkra várt......
Sok szeretettel Orsinak, a finom kajákért (ó az a csokis kuglóf!!!) és a finom pálinkákért! (bocs, de tényleg isteni volt!)

Mörjike maszkjai ITT kaphatók. (Painted Photomasks)

A másik készlet pedig amit még használtam: ITT ( Get Bliss)

A jövevény

Régebben nagy kutyás voltam. Valahogy az angol pásztorkutyákhoz keveredtem és ott is ragadtam. Bobtailkat tenyésztettem is, több alom is született nálam.
Egy másik angolpásztor-fajtából, a bearded collie-ból pedig interchampion fedezőkanom volt.
Aztán jöttek a gyerekek, építkezés és nem volt kutyára hely és idő. Mostanában azt kellett tapasztalnom, hogy a gyerekeim, ha egy kutya közeledik feléjük sikítva elrohannak. Na ezt nem hagyhattam ennyiben! Itt cselekedni kellett! Tehát felmerült a kutyabeszerzés ötlete(nevelési céllal:D). Apa persze egyből jött a megalomániájával bullmasztifokat és komondorokat emlegetve, a gyerekek pedig édi-bédi ölebekről álmodoztak. Én mindvégig ragaszkodtam a menhelyes-kutya ötlethez, hiszen kire számíthatnának azok a szerencsétlen állatok, ha nem egy gyerekes, családi házban élő családra, akik"csak" egy kedves barátot szeretnének az udvarra. Mivel a hétvégén a kutyamenhelyre mentünk egy állatvédő szervezet rendezvényére, így elhatároztuk, hogy körülnézünk a kutyusok között.

(Altalena ráhibáztál!)

Egy kis ketrecben megláttunk egy édes kis pofát és pillanatok alatt el is dőlt a dolog. Íme a kis jövevény:

A névválasztást a gyerekekre bíztuk és rövid hezitálás után a Füles mellett döntöttek.(Talán ez nem szorul magyarázatra, ilyen fülekkel!)

Remélem rendben lesz vele minden, még nagyon kicsi, aggódunk egy picit érte, de majd sokat szeretgetjük.
Na, hogy némi scrapbook is szerepeljen ebben a rekord hosszúságú bejegyzésben!
Szóval ezen a rendezvényen Dóri fellépett kedves barátnéjával. Jár a suliban tánc-szakkörre és a szünetekben is állandóan táncolnak a csajokkal. Kitalálták, hogy ők valahol fel szeretnének lépni és amikor megtudták, hogy lesz ez a rendezvény (ahova egyébként is mentek volna) kijárták maguknak a szervezőknél, hogy itt felléphessenek.
Mi, szülők, csak kapkodtuk a fejünket az események alakulásán és természetesen lelkesen tapsoltunk a fellépésen. A nagy kép készült itt, a másik kettő az osztálykiránduláson.

Mostanában annyi klassz dolgot készítettek a magyar scrapperek,(és persze sosincs időm készíteni velük oldalt, sajnos...) hogy kitaláltam, hogy csak tőlük használok fel az oldalhoz mindent. Rainbow templétjét használtam és egyéb cuccait is, akiktől még vannak dolgok Sabee, Janka, Mörjike, Krisssz. Jaj, remélem nem hagytam ki senkit, majd még pontosítom a felhasznált dolgokat, bocs lányok, de most rohannom kell!
( Ja! És megtetszett ez a sablon gyorsan felraktam és két perc alatt csináltam ezt a fejlécet az egyik oldalamból, annyira bejön ez a szín, de majd még ezen dolgozom egy kicsit:D )

Mizújs?-SCRAP "YOUR" STORY#01

Beszterinél olvastam erről a klassz honlapról és a Scrap Your Story tanfolyamról. És egyből rákattantam, elhatároztam, hogy ezt megcsinálom. Még az sem tántorított el, hogy Eszter(most milyen jelzőt írjak?) szuperszónikus oldalt készített, mert elsősorban saját magam miatt akartam megcsinálni, nem pedig valamiféle liftelésként tekintettem a dologra.

Úgy érzem véget ért egy korszaka az életemnek most, hogy a gyerekek kirepültek (ha-ha!)-szóval már Boti is oviba jár- egy küzdelmes, de csodálatos időszaka (talán megkockáztatom a legcsodálatosabb) és egy kicsit magamra is van időm, már olyan értelemben, hogy mi is a helyzet mostanában velem.

Szándékosan nem írtam a kommentben a gyerekekről és a családról (amúgy is ez a project egy másik része), önző módon csakis saját magamról akartam egy oldalt. :)

Nem valamiféle számadásfélét nagy tanulságokkal, csak úgy általában milyen gondolatok foglalkoztatnak mostanában a hétköznapokon. Egy helyzetjelentés 2010-ből jövőbeli saját magamnak. ;)

Felhasznált cuccok: papír, levelek, betű, szalag-shabby princess, barna varrás-dream big designs, fehér varrások-Michelle Coleman, barna papírvirág-Krisssz, gombok, virág, fém dísz, újságpapír keret-Vinnie Pearce, kottapapír-miss honey, 2010 felirat-miss erin, papír keret- Happy Scrap Girl Design

Blush-új készlet-két új oldal

Na ne........ Ma amikor kinéztem azt kellett látnom, hogy az orgonabokor kb. fele kitörve fekszik a földön... A többi kárt még fel sem merem mérni. Ilyen pocsék tavaszt!!! A fűtést már tegnap este visszakapcsoltam, mert a szobában 17 fok volt. És még a jövő hét is ilyennek ígérkezik... :(

Na vissza a scraphez. Kicsit el vagyok maradva Cheri készleteinek megmutatásával. Most ráadásul boltot is vált,(elhagyja a MLAS-t) úgyhogy kicsit összevisszaság van a dátumokkal(legalábbis nálam). Na szóval itt a készlet:

Két oldalt készítettem. Mindig készülök nagyképes oldalt csinálni, de aztán általában meghátrálok. De most belevágtam. (És egyből a maximumra vettem a méretet:D)

Találtam egy jó kis papírt, amit klasszul össze tudtam mosni a fotóval, már úgy értve, hogy passzol a képhez. Dóri fekszik a fűben, imádom ezt a képet, azért is akartam nagyra venni. Na így sikerült:

Olyan szép, na........ Csak meg kell rezegtetnie ezeket a szempillákat és általában már el is érte nálunk, amit akart...(Főleg apukánál működik...)
És még egy ezekről a olvadt csoki szemekről:

Kapható Cheri új helyén-Scrapable-és a nyitás miatt most akciós, a többi készletével együtt!

Holnap jövök egy collab készlettel, készítettem egy templét-freebie-t is az oldalamról csak még be kell csomagolni. Ebben az időben mit lehetne csinálni, mint szkreppelni, úgyhogy mindenkinek jó alkotást!

NSD-ami még kimaradt innen

Össz 3 kihíváson sikerült részt venni a SB.hu-n, bár több volt tervben, de végül ennyi fért bele. A speedscrapen még ott akartam lenni, de Boti belázasodott és le kellett mondanom róla. (és sajnos azóta is pocsékul van...)

Szóval már volt a kertes oldalam a templét kihívásra, aztán Franci 3x3 kihívására ezt hoztam össze:

A verset Gigi egyik oldalán láttam meg és rögtön elhatároztam, hogy ezt fel fogom majd egyszer használni, mert annyira "Botis". (Lelkes Miklós: Kisfiam szemében)
Amikor ezeket a szaladgálós képeket választottam egyből eszembe jutott a vers, hogy most milyen jól passzolna ide.
Gigi kihívásán-Scrapbookos édesanya vagyok-elég sokat törtem a fejem, próbáltam megfogalmazni a dolgokat és valami értelmes kommentet összehozni, de nem igazán sikerült, úgyhogy lemondtam róla és inkább azzal próbálkoztam, hogy az oldal beszéljen helyettem.

Ritkán van olyan, hogy kedvenc oldalam, de ezt most nagyon szeretem. :)
fiam szemében: legtöbb dolog- threepaperpeonies, egy-két shabby princess, egy-két Vinnie Pearce
hogyan mondjam el:sablon: Vinnie Pearce, legtöbb cucc: Therese Rydstrom, csipke: Lily Design

Szúnyog Úr, a patikus

Elkészültem első oldalammal a SB-napokra(remélem nem az utolsó és lesz még idő másra is). Már régóta terveztem a kertünkről egy oldalt készíteni és Sabee Kecskemétes oldala adta meg a lökést (mert annyira szuper!), hogy egy "gyerekmentes" oldalt készítsek. Kiszaladtam gyorsan néhány fotót készíteni, este meg sikerült az oldalt összehozni(na inkább éjszaka volt az az este.)

(felhasznált dolgok: shabby princess)

Lehet, hogy majd hozzácsapok még egy oldalt, mert annyi mindenről akartam még írni, de nem volt már hely több kommentre.

Persze nem nagy szám a kertünk, semmi extra, nekem csak azért különleges, mert a két kezemmel kapartam ki abból a szemétdombból, ami az udvarunkon volt az építkezés után.

A virágok közül is még kihagytam egy csomót, pl. a snidlinget, aminek olyan vicces virága van, mint egy kócos koboldfej és persze be lehet kapni.
És a diófáról is tudnék még mesélni, mert tényleg csudijó felmászni rá a gyerekek szerint(csak az anyai szív bírja nézni).
Persze hozzátartozik, hogy a diófánál melósabb fát nem nagyon tudok elképzelni, mert ugye most virágzik és először is össze kell söpörni a virágokat, aztán majd össze kell szedni a sok száz diót. Mondjuk a „dióbetakarítás” vicces is tud lenni, mert apa felmászik a fára, megrázza a nagy ágakat és dióeső hullik az égből, a gyerekek meg sikoltozva rohangálnak alatta, de azért várják is, hogy mikor koppan a kobakjukon egy dió. Aztán már csak azt a néhány ezer falevelet kell összeszedni. Ja, bocs azután még a diót is meg kell törni!
De ez is jó móka, amikor az utolsó őszi napsütéses napokon törjük a diót a kertben és elmondjuk a Vén Dióbél Bácsit, aminek az utolsó sora az, hogy Csak a szádat táááááááátsd ki! És landol a dió a kölök szájában. Ezen aztán nagyokat kacagunk.
És lehet versikét mondani a csigának, katicabogárnak, lepkének, gólyának. Imádom a kertünk kis lakóit, a fűszálak között kergetőző kis repülő bogarakat, a hangyákat, amik őrült futkározásba kezdenek, amikor véletlenül felzavarjuk a bolyt és le-föl rohangálnak a hinta oszlopain és amikor összetalálkoznak puszit adnak egymásnak.(Persze valójában megszagolják egymást, de mi jobban szeretjük egy nagy puszizkodó családnak elképzelni őket.)
És a kerti rozsdafarkút, ami a falevelek közé bújva trillázik és csak néha merészkedik elő és akkor is bizalmatlanul méreget minket a kerítés tetejéről. Bezzeg a feketerigó a diófa legmagasabb ágára ül és onnan énekel olyan hangosan, hogy még két utcával odébb is hallani.
És a szomszédban lakó galambok minden délelőtt megkezdik a szokásos körözésüket a házak fölött, hallani a szárnyak suhogását és amikor elhúznak fölöttünk az árnyékuk meg a lábunk alatt suhan el.
És órákig hintázunk a kertben, hangosan énekelünk(a szomszédok nagy örömére:D), ki mit tanult a suliban, oviban. Dóriék mostanában olyan szép dalokat tanulnak, gyerekkorom gyönyörű népdalait, nekem nincs is szebb ennél.
Hej tulipán, tulipán,
Teljes szegfű, szarkaláb.
Tele kertem zsályával,
Szerelemnek lángjával.
És Botiék meg olyan vicceset tanultak az oviban, amin órákig rötyögtünk:
Szaladtak a szúnyogok a szúnyogpatikába.
Szúnyog Úr a patikus, vérezett a lába,
Örömébe felmászott a jegenyefára.
És a gyerekek kitalálták, hogy a Szúnyog Úr biztos beszél szúnyogul. Ebből gyártottunk egy csomó szóviccet és zengett a kert a nevetéstől. (Pitypang Úr biztos beszél pitypangul, Macska Úr biztos beszél macskául, Fa Úr meg beszél fául…)
Azt hiszem a kert mindig is az önfeledt boldog órák helyszíne volt, szinte megáll az idő, amikor kinn vagyunk, ezért szeretem annyira.