NSD-ami még kimaradt innen

Össz 3 kihíváson sikerült részt venni a SB.hu-n, bár több volt tervben, de végül ennyi fért bele. A speedscrapen még ott akartam lenni, de Boti belázasodott és le kellett mondanom róla. (és sajnos azóta is pocsékul van...)

Szóval már volt a kertes oldalam a templét kihívásra, aztán Franci 3x3 kihívására ezt hoztam össze:

A verset Gigi egyik oldalán láttam meg és rögtön elhatároztam, hogy ezt fel fogom majd egyszer használni, mert annyira "Botis". (Lelkes Miklós: Kisfiam szemében)
Amikor ezeket a szaladgálós képeket választottam egyből eszembe jutott a vers, hogy most milyen jól passzolna ide.
Gigi kihívásán-Scrapbookos édesanya vagyok-elég sokat törtem a fejem, próbáltam megfogalmazni a dolgokat és valami értelmes kommentet összehozni, de nem igazán sikerült, úgyhogy lemondtam róla és inkább azzal próbálkoztam, hogy az oldal beszéljen helyettem.

Ritkán van olyan, hogy kedvenc oldalam, de ezt most nagyon szeretem. :)
fiam szemében: legtöbb dolog- threepaperpeonies, egy-két shabby princess, egy-két Vinnie Pearce
hogyan mondjam el:sablon: Vinnie Pearce, legtöbb cucc: Therese Rydstrom, csipke: Lily Design

Szúnyog Úr, a patikus

Elkészültem első oldalammal a SB-napokra(remélem nem az utolsó és lesz még idő másra is). Már régóta terveztem a kertünkről egy oldalt készíteni és Sabee Kecskemétes oldala adta meg a lökést (mert annyira szuper!), hogy egy "gyerekmentes" oldalt készítsek. Kiszaladtam gyorsan néhány fotót készíteni, este meg sikerült az oldalt összehozni(na inkább éjszaka volt az az este.)

(felhasznált dolgok: shabby princess)

Lehet, hogy majd hozzácsapok még egy oldalt, mert annyi mindenről akartam még írni, de nem volt már hely több kommentre.

Persze nem nagy szám a kertünk, semmi extra, nekem csak azért különleges, mert a két kezemmel kapartam ki abból a szemétdombból, ami az udvarunkon volt az építkezés után.

A virágok közül is még kihagytam egy csomót, pl. a snidlinget, aminek olyan vicces virága van, mint egy kócos koboldfej és persze be lehet kapni.
És a diófáról is tudnék még mesélni, mert tényleg csudijó felmászni rá a gyerekek szerint(csak az anyai szív bírja nézni).
Persze hozzátartozik, hogy a diófánál melósabb fát nem nagyon tudok elképzelni, mert ugye most virágzik és először is össze kell söpörni a virágokat, aztán majd össze kell szedni a sok száz diót. Mondjuk a „dióbetakarítás” vicces is tud lenni, mert apa felmászik a fára, megrázza a nagy ágakat és dióeső hullik az égből, a gyerekek meg sikoltozva rohangálnak alatta, de azért várják is, hogy mikor koppan a kobakjukon egy dió. Aztán már csak azt a néhány ezer falevelet kell összeszedni. Ja, bocs azután még a diót is meg kell törni!
De ez is jó móka, amikor az utolsó őszi napsütéses napokon törjük a diót a kertben és elmondjuk a Vén Dióbél Bácsit, aminek az utolsó sora az, hogy Csak a szádat táááááááátsd ki! És landol a dió a kölök szájában. Ezen aztán nagyokat kacagunk.
És lehet versikét mondani a csigának, katicabogárnak, lepkének, gólyának. Imádom a kertünk kis lakóit, a fűszálak között kergetőző kis repülő bogarakat, a hangyákat, amik őrült futkározásba kezdenek, amikor véletlenül felzavarjuk a bolyt és le-föl rohangálnak a hinta oszlopain és amikor összetalálkoznak puszit adnak egymásnak.(Persze valójában megszagolják egymást, de mi jobban szeretjük egy nagy puszizkodó családnak elképzelni őket.)
És a kerti rozsdafarkút, ami a falevelek közé bújva trillázik és csak néha merészkedik elő és akkor is bizalmatlanul méreget minket a kerítés tetejéről. Bezzeg a feketerigó a diófa legmagasabb ágára ül és onnan énekel olyan hangosan, hogy még két utcával odébb is hallani.
És a szomszédban lakó galambok minden délelőtt megkezdik a szokásos körözésüket a házak fölött, hallani a szárnyak suhogását és amikor elhúznak fölöttünk az árnyékuk meg a lábunk alatt suhan el.
És órákig hintázunk a kertben, hangosan énekelünk(a szomszédok nagy örömére:D), ki mit tanult a suliban, oviban. Dóriék mostanában olyan szép dalokat tanulnak, gyerekkorom gyönyörű népdalait, nekem nincs is szebb ennél.
Hej tulipán, tulipán,
Teljes szegfű, szarkaláb.
Tele kertem zsályával,
Szerelemnek lángjával.
És Botiék meg olyan vicceset tanultak az oviban, amin órákig rötyögtünk:
Szaladtak a szúnyogok a szúnyogpatikába.
Szúnyog Úr a patikus, vérezett a lába,
Örömébe felmászott a jegenyefára.
És a gyerekek kitalálták, hogy a Szúnyog Úr biztos beszél szúnyogul. Ebből gyártottunk egy csomó szóviccet és zengett a kert a nevetéstől. (Pitypang Úr biztos beszél pitypangul, Macska Úr biztos beszél macskául, Fa Úr meg beszél fául…)
Azt hiszem a kert mindig is az önfeledt boldog órák helyszíne volt, szinte megáll az idő, amikor kinn vagyunk, ezért szeretem annyira.

Halak

Lánykám a halak jegyében született, és ha az "előírt időpontban" bújt volna ki, akkor meg vízöntő lett volna. Na nem mintha nagyon nyomon követném a horoszkópokat, de a víz tényleg mindig jelen van az életében. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elvittem csecsemőúszásra 8 hónaposan(akkor jutott a fülembe, hogy van ilyen) , amikor ebből kinőtt akkor volt egy kis szünet, aztán óvodás korában megint jött az uszoda és első alkalom után megkérdezte az oktató, hogy nem akarunk-e rendszeresen járni, mert Dóri nagyon ügyes a vízben. Azóta nincs megállás. Amikor kinőtte az ovis úszást jelentkeztünk szinkronúszásra, bár kora miatt még nem mehetett volna, de megnézték hogy úszik és felvették. Egy kis törpe volt a többi között, de nagyon boldog volt, hogy a szinkronosok közé került. Nem mondom voltak-vannak nehéz periódusok és az "anya, nem akarok edzésre menni" mondat is számtalanszor elhangzott, de eddig még sikerült átlendülni ezeken. (Heti háromszor két óra edzése van, ami azért elég kemény, de ebben nem nagyon ismerek pardont, ha edzés van, akkor edzés van. És látom rajta mennyit fejlődik és nem csak az úszás terén.)

Múlt hétvégén pedig egy országos versenyt rendeztek, ahol aranyérmes lett!!!

"Úszik a boldogságban", ez jutott eszembe, amikor kimondták a nevét és azt hiszem nem felejtem el az arcát, ahogyan állt a dobogó tetején.

Nem a legjobb képeket sikerült csinálni, mert iszonyú ellenfény volt az usziban, hol vakuztam, hol nem, próbáltam utólag a színeket, mindent állítgatni, több-kevesebb sikerrel. És úgy gondoltam ez a téma megérdemel egy duplaoldalt, nem tudtam volna ennél több képet "kidobni".

Megmutatom egyben:

És külön is:

Mivel elég mozgalmas lett a sok kép miatt, nem nagyon akartam már agyonpakolni mindenfélével. Már régen csináltam oldalt valami klasszról, ami mostanában történt velünk és ez most nagyon jól esett! :)

Felhasználtam: Yin templete, minden egyéb Shabby Princess

38 köszönöm

Szóval köszönöm a harmincnyolc szavazómnak, aki az oldalamra szavazott a SB.hu magazinos kihívásán. Na, milyen hülye mondat lett, köszi csajok, puszi mindenkinek!
Ez a fotó Dóriról kinn van nálunk a falon és már szemeztem vele egy ideje, úgyhogy lekaptam, kihámoztam a keretből és beszkenneltem, mert elég régi kép, még nem digitálissal készült.
Ritkán készítek nagy képes oldalt, pedig nagyon tetszenek, de hát akkor hova tudok pakolni ugyebár!!! :D
Kitaláltam ezt a szöveget az ellentétekkel, aztán amikor leültem nem jutott eszembe semmi. Na ilyenkor pihentetni kell a dolgokat.(Legalábbis és így szoktam, aztán amikor hajnali négykor eszembe jut valami, kimászok az ágyból és rohanok a géphez. Ez már betegség, ugye?...) Két napig egy cetlivel a zsebemben járkáltam és mindent, ami eszembe jutott felírtam magamnak. Kicsit sem nézett hülyének a család, amikor üveges tekintettel ültem az asztalnál vacsora közben, majd felugrottam, előkaptam a zsebemből egy cédulát és felírtam valamit. A végén annyi mindent összegyűlt, hogy akkor meg az volt a bajom, hogy válogatni kellett!
Azt szeretem a scrapbookban a legeslegjobban, hogy százféleképpen megfogalmaztam már, hogy mennyire szeretem a gyerekeimet!
I love this game!!!!!!!!!


Felhasználtam: Sabee-Boldog Valentin napot

Házi-farsang

Gyerekeim unokatesója sajnos megbetegedett és nem tudott ott lenni az ovis farsangon. Hogy megvigasztaljuk, megígértünk neki egy itthoni farsangot, ahol mindenki beöltözik. Boti kapott kölcsön egy dínós jelmezt, és hát ezt ugyebár le kellett fotózni és olyan édes volt benne, hogy akkor már oldalt is "muszáj" volt készítenem. Kapóra jött, mert kicsit kifogytam a képekből, már jöhetne a jóidő, hogy lehessen klassz képeket csinálni a gyerekekről. A benti vakus képeket nem igazán szeretem, a régieket meg lusta vagyok előszedni.
A versikét SB-magazinban találtam Franci inspirációs naptárában, jól jött, mert nem nagyon voltam kommentelős állapotban. Sarkady Sándor: Kikiáltó

Felhasználtam:
papírok, maszat-three paper peonies, egyéb maszatok: Misty Cato Designs,varrás, szalag: KittyDesigns, korona: Noshay Design
Betűk:
M-Michelle Coleman,A-Danielle Engebretson Designs,S-Srap'n art by Chere, K-Srap'n art by Vicki Parker, A-Sarah Bryan, R-Amy Sumrall, A-Valerie Steinkoenig

Madarak és egyéb fickák

Kb. fél éve tervezem a bloghátterem lecserélését. Persze nem a könnyű utat választottam, mert kitaláltam, hogy a kislányom rajzaiból (és saját cuccokból) készítek hátteret és most jutottam el a megvalósításig. Mert ugye szkennelni kellett, meg körülvágni meg minden. Na nem lett egy nagy durranás, de nem is ez volt a cél, meg a méreteket is még egy kicsit be kellene lőni, de most egyenlőre már annak is örülök, hogy fönn van.
Design by Dóri! :DDDDDDDDDD
Mindjárt jókedvem lesz, ha idejövök!!!!!!
Íme a művésznő:

Február-farsang és szülinap

Mindkét gyerkőcöm szülinapja februárban van. Úgyhogy nálunk ez a hónap csupa karnevál. :D
A SB.hu szülinapos készlete így igazán aktuális nálam, és mivel még kihívás is van a dologban, ezért még csak el sem maradtam most egy szülinapos oldal elkészítésével.
Janka vázlatos kihívását sem akartam kihagyni, mert igazán klassz a vázlat és remekül használható. Ahogy néztem sokan használták a farsangi képekhez, hát most ez is aktuális ugyebár.

Felhasználtam: papírok: malacima-Sunny and Warm, swirley-k: Lisa Whitney Design, pöttyök, lufi: Noshay-myday

Botinak már volt a szülinapja (Dórinak a héten lesz). Ezért el kellett vinni a lurkót a védőnőhöz szűrővizsgálatra. Ott kitöltöttek egy papírt a vizsgálatról. Boti nagyon élvezte az ott töltött időt, mert(szerinte)mindenféle vicces dolgot kellett csinálnia. Pl. fülhallgatót tettek rá és jeleznie kellett melyik fülénél szól a Süss fel nap, egyfolytában rötyögött közben, vagy meg kellett mutatnia, hogy tud-e egy lábon ugrálni.

Szóval ez a vizsgálat adta az ötletet, hogy a komment arról szóljon, mi az, amire egy négy éves gyerkőc (konkrétan most az én Botim) képes. Vicces ilyen hivatalos hangon írni róla és a végén nem is bírtam ki, hogy ne menjek át személyesbe, de ez kellett is rá, azt hiszem.

Talán jó érzés lesz majd visszaolvasni, hogy mi az amire büszke lehetett négyévesen!