Készletek és oldalak

Készítettem egy pár oldalt, egyrészt megjelent néhány új készlet, másrészt csak úgy.

Ági édes készlete :), tényleg klassz az egész, nagyon jó volt használni!

DHD

Az ecsetek különösen tetszettek, mindet rápakoltam valahova az oldalra. Amikor megláttam az elemeket egyből beugrott Dórimnak ez a nyalókás fotója. Olyan jó volt keresgetni a nyári képek között, visszanézni az udvaron való hancúrozást, azokat a csodás napsütéses órákat, jaj de nagyon szeretném már ha ennek a télnek vége lenne, pedig azért nagyon korai még ezen nyafogni.

Azt hiszem kellőképpen kitobzódtam magam a pirosban és a rózsaszínben. :)
De aztán mégsem, mert megjelent Didó és Janka közös készlete, a rózsaszínből ide is jutott, igaz teljesen más a színvilág.

A5D

Karácsony előtt Dóri új lovat kapott, már régóta gondolkoztunk ezen a döntésen és amikor decemberben Bubu bevágtatott a csákberényi legelőre, hamar eldőlt a dolog. Igaz most nagyon rossz, hogy tavaszig várnunk kell, hogy igazán elkezdődjön a közös kaland, addig is járunk ki a lovardába persze, de nagyon keveset tudunk lovagolni. Nem nagyon van még közös képem róluk, csak pár fotót készítettem és nem voltak a legjobbak a fényviszonyok, úgyhogy mindenfélét állítgattam a fotón, alá-fölé mostam mindenfélét, mire elégedett voltam a végeredménnyel. De meg akartam örökíteni egy oldallal a kezdetet. Remélem jó barátok lesznek és minden oké lesz, nagyon kedves, aranyos ló egyébként, két nap után már jött hozzánk a legelőről, amikor odaértünk.

Aztán egy oldal csak úgy, nem is tudom honnan jött és szinte alig raktam rá valamit, illetve ez nem igaz, mert raktam, csak aztán le is szedtem. Végül így tetszett a legjobban.

(Alig használtam Mörjikének ezeket az elképesztően klassz overlay-eit, pedig annyira csodás mindegyik!)

credit

Aztán meg belekezdtem valamiféle Project life-ba, de még nem is merek beszélni róla, mert annyi ilyen dologba belekezdtem már és annyiszor abbahagytam. De az egyik oldalnál előkerült egy téma és gondoltam ez megér egy külön önálló oldalt is.

Ez pedig a délutáni leckeírás.

Ami szörnyű.

Ami egy totális veszekedés köztem és Dóri között. Ami után úgy érzem, mintha lefutottam volna a maratont. Leszívja minden energiámat, az önuralmamat viszont kiválóan fejleszti!! :) Hogy ne ordítsak 5 percenként és ne szaladjak ki a lakásból, hogy rájöjjek mégiscsak én vagyok a felnőtt és nem viselkedhetek úgy, mint egy hisztis gyerek. Nem tudom mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ez a helyzet változzon, de remélem már nem soknak, mert idegileg lerongyolódtam rendesen...

Szóval ilyenek ezek a délutánok, remélem majd egyszer tudok könnyedén-nevetve gondolni rájuk, ha ránézek erre az oldalra. :)

credit