Hableányom

Így kezdődött. A babaúszással. Véletlenül keveredtünk oda, aztán ott ragadtunk. Mert talán Dóri nem véletlenül született a halak jegyében. Aztán jött az ovis úszás.

Annyira ügyes volt, hogy a következő évben már felvették a szinkronúszókhoz, pedig a kora miatt még nem mehetett volna, de megnézte az edző és azt mondta: jöhet a kiscsaj!
Ez lassan négy éve volt... Most heti négy edzése van, tornáznak is, nemcsak úsznak és akrobatikát is tanulnak. Nehéz, baromi nehéz. Most lesz ötödikes és nem tudom hogy fog menni majd a tanulás, eddig szerencsére bírja. Elképesztően jól úszik, engem már rég lehagy(mondjuk én a fennmaradásért küzdök a vízben:P), de apának is lapátolni kell rendesen, ha nem akar lemaradni. Közben persze egy csomó barátot szerzett az usziban, nagyon jó kis társaság van.

És jöttek a versenyek, rengeteg izgalom és sikerélmény! És aranyérem!

Remélem egyszer majd hálás lesz nekünk azért, hogy minden edzésre elcipeltük, mert bizony vannak nehéz napok, amikor győzködnünk kell és kiabálás is szokott lenni. Mert ebben nem ismerünk pardont, nem lehet edzésre csak "járogatni", nincs kihagyás, de utólag mindig belátja, hogy igazunk volt, csak elindulni nehéz néha, amikor ott van, akkor már minden oké, jönnek a barátok, megy a traccsparti, aztán indul a meló. Talán az oldalon is látszik, hogy vidám hangulatban telik az edzés és a vízbe beugorva szószerint és átvitt értelemben minden könnyebb lesz!!! Hajrá Dóri!

Felhasználtam: papírok, mentőöv, halacska-yin, cédulák-akizo, betűk-Roben Marie Designs, vízcseppek, szív-Jackie Eckles