December napjai-album

Na, engem is elkapott a nagy decemberi albumkészítési láz. Igazából már ősszel tervezgettem és először hagyományos technikában gondolkoztam, de aztán eszembe jutott hogy nézett ki az asztalom két-három hétig, amikor nyáron csak egy hetünkről készítettem albumot. Lemondtam erről a variációról és a digi mellett döntöttem. Lesz belőle egy fotókönyv, úgyhogy ehhez választottam a formátumot.

Megmondom őszintén elég húzós, én kb. egy oldalra vagyok hetente beállva, ennyit bírok, ez, hogy mindennap kell egy oldalt csinálni néha sok nekem, de nem akarom halogatni, mert akkor meg nagyon beúszok az egésszel és az nem lenne jó. Nagyon nagy alapkoncepcióm nem volt a kezdéskor, mivel elég mozgalmas egy ilyen album a fotókat nem nagyon forgattam, rakosgattam össze-vissza, inkább maradtam a letisztultabb formáknál.

Az első szimpla oldalra beraktam az adventes oldalamat, úgy gondoltam az passzol a témához. Mivel tudtam, hogy blogolni fogom a dolgot (és semmi kedvem nem volt egy baromi hosszú listát írogatni a hozzávalókról...) megpróbáltam csak saját cuccokból összerakni az albumot, de a negyedik-ötödik oldalnál rájöttem, hogy ez nem fog menni, egyszerűen nincs ennyi saját készítésű hozzávalóm. Úgy döntöttem, hogy Cheri (akinél CT-tag vagyok) készleteit használom, úgyis már annyi van és csak egy-egy oldalhoz használtam fel őket. Szóval saját és Dream Big Designs elemeket, papírokat használtam.

De piszok nehéz minden nap valami tuti jó képet csinálni! Magammal szemben jócskán vannak elvárásaim, de nem vagyok megelégedve magammal!!! :P Pedig szorgalmasan cipelem a gépet, ahová csak lehet, de vannak napok, amikor nem történik semmi különös, nehéz észrevenni azt a valamit, amit le kéne fotózni és hát a fényviszonyok sem a legideálisabbak, ilyenkor télen, már szinte tök sötét van, mire a gyerekek hazajönnek.

Nem blogolom naponta az oldalakat, inkább két-három felvonásban hozom az albumot. Persze minden oldalt még órákig vagy talán napokig tudnék folytatni, de muszáj abbahagyni egyszer, mert vár a következő nap. Na, azért élvezem ám az egészet és remélem, hogy a végeredmény mindenért kárpótolni fog!