Gondoltam kéne egy wa csomagot készítenem. (Sajnos ezek angolul vannak, de mit tegyünk, ha a piac englisül kommunikál...)
Nem akartam a szokásos Felejthetetlen pillanatok, Emlék stb. vonalon mozogni, bár ezek is kellenek néha, én is szoktam használni. Igazából azt terveztem, hogy majd csinálok egy oldalt arról, hogy negyvenévesen lóra pattantam ( na jó, az túlzás, inkább minden erőmet megfeszítve felhúztam magam nagy nehezen a lóra miközben remegett kezem-lábam). Ezért valami pozitív, biztató szavakat akartam dünnyögni arról, hogy semmi sem lehetetlen, ha igazán akarjuk és igenis sikerülhetnek még a elérhetetlennek tűnő dolgok is. Na, mondanom se kell ez az oldal végül nem készült el... Mindegy, azért megmutatom az én paripámat, Samut. Hiába egy Gyűrűk Ura-fan csak ilyen nevekben tud gondolkozni, és amúgy tényleg ő az én öreg szolgám és barátom egyben, soha nem volt egy rossz mozdulata, minden bénázásomat végtelen türelemmel viseli amolyan leszezmégjobbis-kifejezéssel a ló-arcán.
Még hozzátartozik a történethez, hogy csontsoványan, teljesen elhanyagolt állapotban vettük meg, ki tudja mióta nem kapott rendesen enni és térdig állt a trutyiban hónapok óta, soha nem fogom az ilyen embereket megérteni, pedig egy kiképzett, értékes ló, valaha még versenyeztek is vele. Azért remélem még egyszer eljutok addig, hogy az oldalt elkészítsem.
Vissza a wa-okhoz. :) Mutatom is:
Belebotlottam a gépemen Boti uszodás képeibe, na ebből is már régen szerettem volna oldalt. Úgy kezdtük az uszodát, hogy amikor itthon Boti fürdeni szokott, akkor a kád mellé volt készítve egy törölköző, hogy ha egy csepp víz éri az arcát, akkor gyorsan törölhessen. Komolyan kíváncsi voltam, hogy ebből mi fog kisülni. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire ügyes lesz! Minden edzésen az első perctől az utolsóig, faltól falig csinált minden feladatot. Pedig sokszor láttam a rémületet az arcán, amikor meglátta, hogy mi lesz a következő feladat, legszívesebben odarohantam volna, hogy megvigasztaljam. És sokszor eltörött a mécses, könnyeit hullatva, kétségbeesetten mondta az edzőnek: Zsuzsa néni, én ezt nem tudom megcsinálni! Na Zsuzsa nénit nem lehet néhány könnycseppel meghatni!!! A lájtosabb válasz általában ez szokott lenni: Büdös kölök, abbahagyod a bőgést és megcsinálod!!! És Boti megcsinálta. Nem tudom Zsuzsa néninek mi a titka, de mindenre rá tudta venni az én Botimat. Ma ott tartunk, hogy Boti a rajtkőről beugrik a nagy medencébe és vígan elpancsol a másik végéig.
Ezt meg csak úgy, mert az elefántos sztorit oldalba akartam foglalni.(de most ez a kedvencem...)
(uszodás oldal: yin template, az elefántot a deviant-art-ról szereztem be, mindegy egyéb saját)
Ági készített mostanában egy csomó szépséges dolgot, de csak most volt időm ezeket elővenni.
