Van valami varázsa annak, amikor elkezdődik a december. Mindenki izgatott lesz és elkezdődik valami bizsergés. Néha én is megállok egy-egy pillanatra átgondolni, hogyan is lesz az idén a karácsony, de végül általában 23.-án eszembe jut még egy csomó elmaradt dolog és valami gyors megoldást keresek a dolgokra. Elvégre kellenek hagyományok is, nem igaz? Ez az én egyik karácsonyi hagyományom...(talán nem vagyok egyedül...)
Az idén a Mikulás is valahogy felturbózva zajlott, általában az szokott lenni, hogy jön az oviba meg belopakodik éjszaka hozzánk.( Boti ezen a részen teljesen meg van akadva, már mindenféle variációkat kitalált arra, hogy hogyan is történhet ez, általában a Mikulás valamilyen szuperhős tulajdonság segítségével bonyolítja ezt a dolgot, tud repülni, odavarázsolja magát, áttöri a falat, teleportál stb.) Idén voltunk egy rendezvényen (beöltözött Mikulás), jött az oviba(az IGAZI Mikulás), a suliban Dórinál (jelmezes Mikulás). És még holnap mennek Nagykarácsonyba a Mikulás házába. Remélem az óvónénik előállnak valamilyen magyarázattal, mert én már kifogytam az ötletekből.
A karácsonyfa-állítás is kemény dió, mert eddig Boti déli alvása alatt szoktuk csinálni. Néhány éve már Dórit is bevontuk a feladatba, mert baromi fárasztó volt 24.-én kamuprogramokat kitalálni, ahova el tudnak Apával menni és az is gyanús volt már, hogy az angyalkák pont mindig akkor érkeztek a fával. Mondjuk mi a francért akar Apa elmenni pont most sétálni, amikor az életben nem sétál többet annál a tíz lépésnél, amivel kiér a kocsiig??? De Boti már itthon soha nem alszik délben, nem szeretnék 24.-én egy üvöltözős-fenyegetős elaltatást levezényelni. Ezért úgy döntöttem 23.-án éjjel fogunk fát díszíteni, és reggelre lesz itt a fa meg az ajándékok, tiszta Amerika...
Nálunk angyalkák hozzák a fát meg az ajándékokat, egyszerűen nem értem miért hozna a Jézuska(hacsak nem hobbit) a saját szülinapján nekünk ajándékot???
Egy ideig erőltettük a gyökeres fát, meg is eredt a kertben néhány, az egyik már tényleg gyönyörű, van vagy négy méteres, de pár éve mondtam Apának, hogy talán nem kéne egy fenyőerdőt telepítenünk a kertbe, ha még mi is ki akarunk oda menni. Így Apa kénytelen fúrni-faragni (bár az éjszakai faragást most fogja először kipróbálni...). Mondjuk a gyökeres fánál, meg mindig cserépért kellett szaladgálnia, mert tavasszal sosem tudtam megállni, hogy azt a szép nagy cserepet ne ültessem tele valamivel.
Szóval adventkor megállni és átgondolni csak a fotózást szoktam igazán, hova kell elcipelnem a gyerekeket, mert akarok ott egy-két (vagy inkább 50-100) képet, milyen praktikákat alkalmazzak, ha már az agyukra megy, hogy az arcom helyén egy fényképezőgépet látnak folyamatosan...
Tavaly írtam pár fotós tippet Janka kérésére, gondoltam hátha másnak is hasznos lehet átgondolni a fotózás szempontjából is a készülődést. Kicsit átdolgoztam, megtalálható a Scrapbook.hu-n
ITT.
Remélem hasznosnak bizonyul. Ha van kérdés a fórumban szívesen válaszolok (ha tudok).
Azért jó, hogy itt van. Mármint a december. Talán lenyugszunk egy kicsit, megállunk egy percre. Alig várom a téli szünetet, mert akkor nem kell reggel könyörögnöm-kiabálnom, hogy öltözzenek már és egy pohár kakaót ne huszonhárom perc alatt igyanak meg, nem kell a városban keringenem, hogy elkerüljem a dugókat, nem kell lobogó hajjal rohannunk az oviba, hogy el ne késsünk a tornaóráról, nem kell végiggondolnom azt a hatvannyolc dolgot, amit nem szabad itthon felejtenünk, nem kell minden nap elmagyaráznom, hogy miért nem jövök ebéd után...
Csak velük kell lennem. És az jó. Nagyon jó.
(az oldalhoz felhasználtam: papír, horgolt virág: Mörjike, varrás, ecset: Anna Aspens, ezüst hosszú dísz: Lindsay Jane, szarvas: Bisontine, csillag, virág: Jade Designs)
