Oldalak, történetek

Mondjam mennyire el vagyok maradva blogilag??? nem mondom...

azt se tudom, melyik oldalamat nem blogoltam még és mit miért készítettem és mikor...

ez már azért elég súlyos...

na mindegy valahol elkezdem :)

Nyáron voltunk a Balatonnál egy kis időre, szállodában laktunk, pont tegnap mondta Boti, hogy ő annyira szeretne elmenni abba a négycsillagosba.

ha-ha, na az tényleg jó lenne! Mindennap degeszre ettük magunkat a svédasztalnál, nem kellett főznöm, takarítanom, álom, álom, édes álom, hamar véget ért sajnos... Egy csomó képet csináltam természetesen, amiből szerintem még egy oldalt se készítettem :(

Jaj olyan jó meleg volt és egy szál gatyóba lehetett rohangálni! És tombolni az ágyon a szobában!(naná, itthon úgysem engedném meg...)

credit

Voltunk egy szülinapi bulin is még a nyáron Dóri egyik osztálytársánál, amit a nagypapa tanyáján tartottak a házigazdák. Mi csak tátottuk a szánkat és fájt a szívünk, mert a nagy álmunk az, hogy majd nekünk is lesz egy tanyánk, ahol a mi kis tehénkéinket terelgetjük és isszuk a finom boci-tejet és baromi finom sajtokat készítünk! :))))) Lovak, tehenek, tyúkok, kacsák voltak a tanyán, a kacsáknak egy baromi nagy tavuk volt nádassal, áááá a gyerekek nagyon élvezték! Lovaskocsival vitték őket a környéken, lovagolhattak, etették az állatokat, az udvaron a kemencében sült a pizza, mi meg a pincében iszogattuk a jó kis borokat. :P

Na ezekből az oldalon semmi nem látszik, csak a tombolás és a jókedv.

credit

Olyan jó, ezeket a nyári képeket nézegetni! Oké, szeretem az őszt, de azt hiszem ezek a nyáresti fények és hangulatok tudnak igazán jókedvre deríteni.

Na erről meg pont készült is egy oldal, mármint arról, mitől lesz nekem jókedvem.

Most nem akarok hosszú mondatokban írni róla, hogy mennyire csodálatos az, ahogy az állatok tudnak szeretni, úgysem tudnám jól megfogalmazni, meg akinek volt-van kutyája-macskája az úgyis tudja.

Elég annyi, hogy amikor én hazaérek két őrült eb rohan elém és majd szétveti a boldogság mindkettőt, hogy miért is azt magam sem tudom pontosan, de örülnek nekem és ez több, mint elég. Még előtte az utcán találkozom Kálával az egyik cicánkkal, akinek a szemközti bokrokban van a törzshelye és nyávogva szalad felém, ezer közül is megismerném a hangját. Az udvaron, amikor csillapodik a megérkezésem által kiváltott tombolás, előbújik valahonnan Pityu, a másik cica, akit azonnal ölbe veszek és beviszem, hogy egy kis tejet adjak neki, mert még növésben van és egy adag tejet bármikor be tud pancsolni. Pityu, aki az egész nyarat bearanyozta, és a gyerekek annyira imádják, Pityu, akit kidobtak, de mi hazahoztuk, Pityu nálunk egy fogalom.

És akkor még a lovakról nem is írtam, akik megváltoztatták az életünket és szerelmesek vagyunk beléjük!

credit

(gyertek a kihívásra a Scrapbook.hu-n! Részletek ITT.)

És oldalak csak úgy, az alkotás öröméért, a hajnali órákban, amikor otthagyom a szuszogókat az ágyban (csak tudnám, hogy mikor érem meg, hogy a gyerekek a saját ágyukban alszanak???...), bebújok egy jó meleg plédbe a gép előtt, keresgélek a fotók között és oldalba foglalom a hangulataimat.

credit

(Anna és Didó varázslatos készletével)

credit

(ezt meg egy kihívásra készítettem)

Ezt meg a ma induló kihívásra (Scrapbook.hu), de psszt! ez még titok! :P

Kellemes hétvégét és őszi szünetet kívánok mindenkinek!

Mindenféle

Khmm. Blogilag, hogy is mondjam enyhe elmaradásban volnék...

Teljesen leszívott agyilag a szeptemberi iskolakezdés. Botim nagycsoportba ment és elkezdődött a fenyegetőzés az iskolával... Dórim nyolcosztályos gimibe ment, na az nagyon kemény. Ráébredett, hogy minden nap tanulni kell és ezen rendesen ki is akadt. Én meg ráébredtem, hogy nekem is tanulni kell vele(amennyiben azt szeretném, hogy meg is tanulja), na én is kiakadtam és ősz hajszálaim száma rohamosan megnőtt. ( Már tudom a szilvafát meg a Fehérlófiát meg a történelmi források két nagy forrását. :P) És én is suliba mentem, elkezdtem a grafikus suli utolsó félévét, és megláttam az órarendben, hogy tíz darab szabadkézi rajz(anatómia) órám lesz és majdnem sírva fakadtam. Azóta már kettőt le is tudtam(hallelujah!), rajzoltam csontvázat hátulról(mert ott volt hely a teremben...) meg meztelen-görögistentestű-íjász-szobrot...na ez is nagyon kemény, de komolyan mondom, ahhoz képest, hogy nem rajzoltam semmit kb. 20 éve egész jó kis rajzokat csináltam, még a tanár is megdicsért! :) ( na jó az utóbbi években rajzoltam csiga-bigát, meg napocskát..:)))

Fényképezőgép már hetek óta nem volt a kezemben, úgyhogy maradnak a nyári fotók, de szerencsére van bőven, ami még a gépen csücsül és oldalra vár.

A lovazás kapcsán egy csomó baromi jó fej emberrel ismerkedtünk meg, vannak a Misik (mert két ember és mind a kettő Misinek hívják :), akik csikósbemutatót szoktak tartani és voltunk egy csikósversenyen, hogy megnézzük őket.

Misi1

Misi2

Na ezen a versenyen volt tombola is. A gyerekek szorgalmasan vásárolták a tombola jegyeket,(Apa zsebe meg lassan kiürült...) aminek a fődíja egy féléves csikó volt. Boti meglátta a lovat és kijelentette, hogy ezt mi fogjuk megnyerni, mert neki még nincs lova ( és milyen pofátlanság már, hogy egy ötévesnek nincs saját lova, ugyebár...), de ezt most megnyeri és akkor ez lesz az ő kis pacija. Na most nem olyan könnyű elmagyarázni egy óvódáskorú gyereknek a tombola működését, legalábbis én kudarcot vallottam. Értette ő, hogy az a sok ember mind vásárolt olyan számos papírokat és majd egyet kihúznak, de azt már fel nem foghatta, hogy miért gondolom, hogy nem a miénket fogják kihúzni, amikor ő eldöntötte, hogy mi nyerünk.

Természetesen az a poén, hogy mi nyertünk.

Na magyarázzak meg ezek után valamit a gyereknek... :)))

Két napig röhögtünk az egész sztorin és Tombola meg egy tündér (naná, hogy ez lett a ló neve).

Egy szó, mint száz ezen a napon készült ez a fotó a gyerekekről ( Boti menekült a többi szaladgáló huncut gyerek elől és Dóri mögé bújt...):

: credit :

(Varrásos kihívás a Scrapbook.hu-n, ITT vannak részletek. Gyertek!!!)

Kicsit el is kenődtem amúgy ettől a tanévbeindulástól, ha belegondolok, hogy eddig is mindig időhiányban szenvedtem és futottam dolgaim után... hogy mi lesz ebből??? Egyszerre tanulom az ötödikes anyagot(Dórival) és a grafikus sulis dolgokat, valamint megpróbálok felkészülni az általános iskola első osztályára(Botival)... És ezek csak a tanulmányi dolgaim...:)))

Szóval rosszkedvemben a depi ellen is bevetettem a scrapbookot:

: credit :

De még ez sem volt elég és egy hagyományos oldalra is vetemedtem:

: credit :

(Betűk és számok kihívás a Scrapbook.hu-n, a részletek ITT. Várunk Benneteket!)

Nagyon kevés idő maradt mostanában a tervezésre, két alfa készlet került a boltocskámba. Egy vidám, színes:

lelőhely ITT

Egy vidám, színes oldal készült hozzá, összeszedtem egy csomó képet a nyárról, imádtam csinálni, felelevenedtek a nyári emlékek...

: credit :

A másik alfa egész más stílus, átlátszó, üveghatású betűk:

lelőhely ITT

Éva csodaszép oldala:

Na most nagyjából ennyi...Szép hétvégét mindenkinek!!!

Week in the life-a mi albumunk

Én sem akartam kimaradni a nagy Week in the life-mókából, bár egy kicsit meg vagyok csúszva a dologgal. Dórim táborban volt az aktuális héten, így nem sok értelme lett volna akkor fotózni, utána meg mivel már úgyis mindegy volt megvártam, amíg egy kicsit jobb lett az időjárás.
Tavalyi albumommal eléggé ragaszkodtam az Ali által felvázolt napi rutin témához és a letisztult elrendezésekhez, az idén viszont elhatároztam, hogy egy kicsit az art journalhoz hasonló albumot próbálok készíteni, nagyon tetszik ez a stílus és ki akarta magam próbálni benne.
Persze nem igazi art journal ez, inkább csak kevertem a scrapbookkal. Mivel kb. évi egy hagyományos projektre vagyok beállva :))) ezért nagyon nem vásároltam be a dologhoz, csupa itthon gyűjtögetett dolgot használtam fel.
Alapnak régi kartonokat, könyvborítókat használtam ( csupa régi, soha el nem olvasott könyvet szabadítottam meg a borítójától, ezután például a Fiúk évkönyve 1969 c.könyvet borító nélkül lesz kénytelen elolvasni, aki erre vetemedik...:P), aztán összegyűjtöttem , kiválogattam mindenféle papírt, amivel bevontam a borítókat. Amikor egyben voltak, akkor azért vetettem rájuk egy pillantást, hogy valamiféle összhang azért legyen a dologban.

Könyvlapokra kinyomtattam pár dolgot a saját készleteimből és ezeket is hozzácsaptam a papírokhoz.

Ezeket a papírokat vagdostam össze, bevontam a kartonokat és összevarrtam, ragasztottam a darabokat. Majd néhány helyre festettem, pacáztam, fröcsköltem a festéket, persze nincsenek pecséteim, csak azzal, amim volt, hullámpapírral, pufifóliával.

A család a tavalyi projekt után már megértő mosollyal fogadta, hogy egy hétig géppel a nyakamban járkálok ( jól van, Anya, majd meggyógyulsz!...) és még akkor sem sikítottak, amikor előkaptam a gépet a boltban, a fagyizóban, vezetés közben és lóháton ülve. :))) Egy egész szobát foglaltam el az album összeállításakor, nem találtam akkora asztalt, ami elég lett volna, azt meg már nem mertem bevállalni, hogy egy hétig ne együnk az ebédlőasztalnál... Mindenesetre nagyon jó móka volt és élveztem minden pillanatot! (Egyetlen gondom, hogy egyenlőre egy zsineggel van összefűzve, mert kinőtte a fémkarikát és még nem tudtam nagyobbat szerezni.) De imádom az albumomat, na nem azért, mert annyira szuper, hanem mert a két kezem munkája minden apró pici részlete és irtó klassz érzés végiglapozgatni.

Ez a borító, ezeket a sziluett képeket, direkt ide a borítóra készítettem. A kis gyöngy-pillangót Dóri csinálta nekem a táborban.

itt a két oldal között van egy leporelló, amit ki lehet nyitni. (nagyon sok képet csináltam és nem tudtam mindent a két oldalra rápasszírozni, ezért sok helyen raktam be még pluszba valamilyen módszerrel képeket.)

ha áthajtom a leporellót, így néz ki:

ez a leporelló egyik oldala: (itt van egy kis boríték, amiben a gyerekek rajzai vannak)

ez a másik oldala:

a következő napnál is van egy plusz oldal berakva egy nagyobb fotóval:

ha áthajtom, akkor ilyen, itt egy műanyag zsebben van a komment:

a következő oldalnál szintén van egy zseb, abba raktam még egy csomó képet és középen megint egy plusz oldalon egy nagyobb kép:

itt áthajtottam a nagy képet:

naná, hogy a következő oldalnál is egy plusz nagy kép :)

ha áthajtom:

itt a jobb oldali lapot ki lehet nyitni:

ha kinyitom, akkor ilyen(ezt egy Fehérvár térképre csináltam és bekarikáztam, hogy hol lakunk):

a fekete fotókartonon itt szintén egy plusz leporelló van berakva:

ha áthajtom:

a leporellóban egy-egy kép van, az egyik oldala:

és az utolsó nap, itt be van fűzve két lap egy fotóalbumból, ebben arról vannak képek, amikor a kovács patkolta a lovainkat:

ha áthajtom a fotókat:

és még mutatok néhány részletfotót:

Aki esetleg annyira levakult, az ITT megnézheti még részletesebben. :P
Nem részletezem, hogy mennyit melóztam vele, de elárulom, hogy baromi sokat! :) Egy oldalt tízszer is átpakoltam, mire elégedett voltam az eredménnyel, de nagyon büszke vagyok magamra, hogy megcsináltam.
És el ne felejtsem, hogy a chipboardot Ági(Mörjike) készítette nekem! Köszönöm szépen!
Hát ilyen volt nálunk Egy hét nyár.
Köszi, hogy elolvastad ezt a maratoni bejegyzést! Szép napot mindenkinek!

Nyári oldalak-Mörjike készletei

Készítettem pár oldalt Ági szuper cuccaival.
Sokszor sötétedésig vagyunk a lovardában, mert ezt a hőséget ember is, ló is nehezen bírja, inkább az esti órákban lehet mozgolódni. Csodás dombok vannak a lovarda mellett és a gyerekek sokszor szaladgálnak rajtuk, a nap meg a dombok mögé bukik le, az az időszak (is) gyönyörű ott, a Vértes lábánál. Sikerült néhány fotóval ezt megörökíteni.

A tépett pauszpapírok, Ági boltjában:

Lelőhely ITT.

És szuper jó template-k is vannak a boltban, ezekkel is készültek oldalaim.

Csavargás a városban, puszi a tesónak:

Ezt meg csak úgy Dórimról, mert jól esett:

A templatek:

Lelőhely ITT

Lelőhely ITT

**********************************************************************************************************

Még adós vagyok egy sorsolással az Imagine-készlettel kapcsolatban.

Aki megnyerte:

A hatodik komment, vagyis Annamari! Gratulálok! Írj egy mailt légyszi, hogy el tudjam küldeni(ickaficka kukac gmail.com).

Szép (utolsó vakációs) hétvégét kívánok mindenkinek!!!