2012. január 11., szerda

Suli

Először is nagyon köszönöm a kommenteket az előző bejegyzésemhez, komolyan mondom nem számítottam rá. Mit akar ez a hülye tyúk mesélgetni magáról, majd biztos azt hiszi, hogy valaki el is olvassa, kb. ilyen vélemény-lehetőségek jártak a fejemben, na igen, egy kis önbizalom-hiányért nem kell a szomszédba mennem! :)))
Úgyhogy most be is váltom a fenyegetésemet egy újabb maratoni bejegyzéssel.
(... és nem sok scrapbook lesz benne, úgyhogy aki továbbklikkel, megértem... :)))
Lassan véget ér a másfél éves grafikus képzés, ahova járok, de még egyszer sem sikerült blogolnom róla...Na most mindent megpróbálok bepótolni.
Ebben a suliban mi voltunk az első grafikus osztály és egyébként is csak egy-két éve van emelt szintű OKJ-s képzés, eddig csak a Képzőn lehetett ilyet tanulni.
Nem mondhatnám, hogy valami fényes kezdet volt ez ebben a suliban, mert ha azt mondom, hogy eléggé átgondolatlan volt, akkor finoman fogalmazok. A másik gond talán az volt, hogy vannak ugye az alkalmazott grafikusok, ők gyártják nekünk a különböző kiadványokat, újságokat, webes megjelenéseket és még rengeteg dolgot kitalálnak és megterveznek. Aztán vannak a grafikus művészek, akik csodásan rajzolnak, festenek, mindenféle technikákkal dolgoznak, és kiállítanak. (más kérdés, hogy ők is sokan alkalmazott grafikából élnek). Na ezek olyan művészlelkek.
Sikerült ebbe a suliba többnyire ilyen grafikus művészeket meghívni tanárnak, pl. fel sem tűnik neki, hogy kifordítva van rajta a póló. (komoly!) Vagy egyik órán már megesett a szívünk szerencsétlen tanárnőn, mert 10 perce keresgélt egy eszközt a Photoshopban, megmutattuk neki, hogy hol találja (csak, hogy utána megmutathasson vele valamit, amit már úgyis tudtunk...)
Vagy bejött a másik tanárnő és fél óráig fejtegette, hogy most ő mennyire zavarban van és nem is tudja, hogy mit tanítson nekünk, mondjunk már valami ötletet, hogy mit szeretnénk hallani. A gépet alig tudta bekapcsolni és soha semmit nem talált meg rajta, volt egy kép, amit nagyon szeretett volna megmutatni, de nem tudta megnyitni a pendrive-ról, gondoltam szünetben megkeresem a neten, kb 15 másodpercig tartott... annyira boldog volt, hogy felmentést kaptam a vizsgán, egy napig ezen röhögtem.
Aztán olyan is volt, hogy bejön a fazon (a tanár, egy férfi) a szerkó a következő: szandi, fekete harisnyanadrág, ezen egy bő szárú rövidnadrág, kecskeszakáll, kócos, copfba fogott haj. Leül és révedezve maga elé bámul úgy kb öt percig. Egy ajtócsapódásra felrezzen, körülnéz és feltűnik neki, hogy mi is a teremben vagyunk. Hurrá, kezdi kapizsgálni: suli, tanár, tanulók!
Kiosztja a feladatot, de fél óra múlva rákérdez van-e kedvünk a festményeit megnézni. Naná, bármi jobb, mint kockákat rajzolni különféle perspektívákból!
Gép, kivetítő bekapcsol, lemez betesz. Majd elkezdi a nagy kivetítőn mutatni a képeit. Most halál komolyan a képei 98 százalékán, nem túlzok! hát hogy is mondjam finoman, na mindegy leírom, ez úgyis az én blogom, azt írok ide ami akarok, szóval a képei 98 százalékán női puncik voltak. Mindenféle perspektívából, a szoknya alól diszkréten kivillanva, combok sűrűjében és a maga teljes valóságában. Azt hiszem az volt ottlétem csúcspontja, a puncivetítős óra.
Amúgy meg nagyon szerettem járni, mert kicsit kiléphettem a hétköznapi szerepemből, nem mami voltam, hanem egy tanonc, egyedül ültem a kocsiban és repesztettem az autópályán, szerettem a szombat reggeli fényeket, a még kihalt várost, azt a kis kertet az elkerülő útnál, amit mindig megcsodáltam, egy kis üres telek a sok ház között növendék fákkal és a reggeli fényben elképesztő hangulata volt, mint egy varázskert...a futó bácsit a fehér rövidnadrágban, akit mindig láttam a kocsiból, és úgy üvöltettem a zenét, ahogy akartam, olyan igazi freedom-érzés volt.
Egy szó mint száz, összegyűjtöttem néhány munkámat, amit a sulis feladataimra készítettem órán vagy házi feladatként, mert szeretném ide a blogomra is eltenni mementónak. Azért azt hozzá teszem, hogy ezek a dolgok általában nem úgy készültek, hogy hosszas fejtörés, gyűjtőmunka és átgondolt tervezgetés előzte volna meg őket, hanem többnyire a rántás kevergetése közben eszembe jutott, hogy holnap le kell adni valamit és én még el sem kezdtem...
Aztán következett a pánikszerű kapkodás és éjszakázás.
(Egyébként az nálunk már egy szállóige, hogy ha odaégett a kaja vagy pocsék íze van, akkor az asztalnál mindenki unott képpel összenéz és azt mondják: Na, Anya megint scrapbookozott...)
Természetesen szakértő szemmel biztos egymillió hiba van mindenhol, de hát ezek az én szárnypróbálgatásaim, valahol el kellett kezdeni.
Mindezek ellenére egy kicsit büszke vagyok magamra, mert kb.a csoport fele kihullott és negyvenéves fejjel fel tudtam venni a versenyt a huszonévesekkel is, akik a számítógépen nőttek fel én pedig kb. 35 éves koromban kezdtem el felfedezni, hogy kb. mire lehet a gépet használni.
Először talán essünk túl a szabadkézi rajzaimon (bár lehet, hogy merész dolog ezzel kezdeni és megkockáztatni, hogy mindenki elmeneküljön...)
Tény: általános iskolában rajzoltam utoljára. (na jó, szoktam rajzolni a gyerekeknek, csiga-bigát, napocskát...) Tény2: legelső óra feladat-drapérián almák, megvilágítva. Instrukciók a tanártól: tessék, lehet kezdeni!
Egyébként is kb. ennyi segítséget kaptunk tőle, a rajzot szerinte nem lehet tanítani, gyakorolni kell és kész. Nem tudom ki próbált meg már drapériát rajzolni, de ennél sokkal nehezebbet nem nagyon tudok elképzelni. (ekkor azért megfordult a fejemben, hogy talán el fel kellene állnom és haza kéne mennem, de persze gyanútlanul maradtam, mert nem tudtam, hogy lesz ez még így se, amikor a csontváz is előkerül...)




Ezeket már digitálisan festettem:
( egyébként egy Artweaver nevű programot használtunk, nagyon jó kis program és van ingyenes verziója, le lehet tölteni, nagyon hasonlít a kezelői felülete a PS-hez. )

Aztán persze kellett mindenfélét tervezni, természetesen kitalált cégeknek, rendezvényekhez. És a tanárok kedvenc témája-saját magunknak.




Eddig szinte minden Photoshop, itt már használtunk vektoros programot és kiadványszerkesztő programot is:






Ez eredetileg egy kis lapozható füzet:



A suli után, hogy mi lesz belőlem, azt még nem tudom...Tervek, álmok vannak.(naná, kinek nincs?)
Hogy ne maradjon scrapbook nélkül a bejegyzés készítettem egy oldalt is, nem tudom honnan jött, de egy Dali-bajuszt is rittyentettem magamnak és ráraktam néhány dolgot a "remekműveimből" :)))

Az, hogy milyen volt a képzés az egy dolog, de természetesen a vizsga vérkomoly lesz, szakdoga, szóbeli, írásbeli, gyakorlati vizsgák.
Félelmetesen hangzik számomra.
És az is...
Drukkoljatok!
************************************************************************************
az oldalhoz felhasználtam: nagy wa innen: workisnotajob, kicsi: suddenly artistic, címke: Roben Marie Designs, ragacs ecsetek: Anna Aspens, szalag, csipke, virág: Paula Kesselring-winterdays, a többi saját

16 megjegyzés:

  1. Tényleg büszke lehetsz magadra :) Nekem nagyon tetszik pl a Van Gogh stílusú csizmád! Művészlelkekről tudnék mesélni: 1. bölcsész végzettségem van, 2. van szerencsém pár neves helyi művészt ismerni. De ezt inkább nem nyilvános felületen részletezném ;)
    A záróhoz természetesen drukkolok! Egy kalappal!

    VálaszTörlés
  2. Anyám, te csaj!!!!!! Állam a padlón, királylány vagy!!!! :) Én meg csak irigykedem, hogy legyen akármilyen is az iskola, de azért ilyen dolgokat csinálni milyen jó lehet már! A szurkolás persze megy ezerrel, de én bízom benned! :)
    Az oldalad is nagyon szuper, egyedi amit csinálsz, nnna! :)

    VálaszTörlés
  3. Jujj Icka, fantsztikusak amiket késztettél! Le a kalappal, hogy két gyerek mellett ezt a sulit így végig tudod csinálni! Sok sikert kívánok a vizsgákhoz!:)***

    VálaszTörlés
  4. Ezen pedig konkrétan leesett az állam, hogy te miket tudsz, még ha két kotyvasztás között is, nagyon ügyes vagy!
    Sok sikert kívánok neked, akár merre is vezessen az utad. A vizsgákhoz pedig megy a drukk!!

    VálaszTörlés
  5. Hallottad azt a nagy koppanást? Az állam esett le az imént! :D A következő meg a kő lesz, ami leesik a szívedről a vizsgák után! Tuti meglesz, drukkolunk, mint az állat! Nagyon tehetséges vagy, csak így tovább! :)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon sajnálom, hogy az OKJ-s képzéseken, még mindig az van ami régen...én ezt átéltem '99-ben a kiadványszerkesztést tanulván. Ott is pocsék volt az óraadás, de persze a tételeket komolyan számon kérték.
    Drukkolok a vizsgáidhoz! egy kalappal! :)

    Az anyag amit megosztottál egyszerűen fantasztikus, nekem az arculattervek tetszenek a legjobban és a digitális festményeid!

    VálaszTörlés
  7. Annyira örülök, hogy írtál erről, nagyon érdekes volt, és a fejlődés is látható (teljesen laikus szemmel) a munkáidon. Én is akarok ilyen tudást! :)
    A punciprofon tök jót röhögtem, a fősulin a vizuális nevelés tanárnőnk volt hasonlóan elszállt, bár ő nem öltözködében, vagy témában, hanem viselkedésben és művészi érzékenységben, grrrr, de amikor a szakdogámat elolvasta, azt mondta: "Te írtad a reklámról a dogádat? Bepisiltem rajta!"- akkkor tudtam, hogy jó lett :))))
    Nagyon drukkolok Neked a vizsgához, s egyebekhez!

    VálaszTörlés
  8. Csatlakozom a többiekhez: állam a padlón!

    Nálunk az egész évet befogó rajzoktatásnak az volt a lényege, hogy lássunk, megismerjünk olyan technikákat, amiket még sosem. Nem az volt a kérdés, kié lett szebb. A tanár mindenkiéhez mondott valami kedves kritikát :)

    A kiadványszerkesztéses cuccaid nagyon tetszenek. Főleg a két utolsó (saját stúdió + tipográfia) -- nem tudom, ezek voltak-e időben is később. Mindenesetre baromi jók!!! Tetszik a letisztultságuk, a dinamizmusuk.

    Hé, csináljunk egy stúdiót közösen ;)

    A vizsgáidhoz nagy kalappal, biztos jól fognak sikerülni :)

    VálaszTörlés
  9. Fantasztikus vagy ! Csak így tovább!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  10. Én irigyelek, hogy ilyesmibe belemertél vágni a gyerkőcök mellett. Jó érzés lehetett azt tenni, amit akarsz, s úgy tűnik sok-sok élménytis begyűjtöttél.
    Megy a drukk a vizsgákhoz!

    VálaszTörlés
  11. uhhh, hát én is éppen a parkettán keresem az államat...:) nagyon profi vagy, Icka! és mindezt 2 gyerkőc mellett??? Zseniális, komolyan! Nekem a Sting-es cuccok tetszenek a legjobban! Neki is meg kellene mutatnod!!! :))
    Az sb oldal is csúcs lett!
    Nagy kalappal a vizsgáidhoz!

    VálaszTörlés
  12. Oh, hát, hú! én meg a szavakat keresem...elképesztő vagy!!!! :))) Példaképe lehetsz sokunknak! Le a kalappal, gyönyörűek az alkotásaid, igazán tehetségesnek tűnsz :DDD
    Megy a drukk a vizsgákhoz!!!

    VálaszTörlés
  13. Nekem az is jó, ha szkreppelsz, az is jó, ha írsz és imádom a fotóidat!:-) ... és szurkolok!

    VálaszTörlés
  14. Nagyon jó volt végiolvasni, Icka. Lenyűgözőek a munkáid. Veled örülök, hogy ezt az iskolát elvégezted, és úgy értem, amiről beszéltél a kimozdulós részben. Szeretettel gratulálok. A weboldalterved pedig.... ámulatjól néz ki...

    VálaszTörlés
  15. Én nem tudom mit tanítottak neked, de hogy nagyon tudsz, az tuti!!!!!!!! Elképesztő vagy te lány! :)))
    Annyira jó, hogy nem szálltál ki, és maradtál!!! A vizsgáidhoz nagyon drukkolok! :*
    Én rajziskolába járok szerdánként, ott is van drapéria! :DD

    VálaszTörlés
  16. Nekem ez a bejegyzésed Icka eddig vmiért kimaradt... de olyan jó volt megint ilyen hosszan olvasni Rólad :) ráadásul látni a munkáidat!... igazán inspiráló és kreatív dolgokat készítettél!! komolyan, minden kalapomat megemelem előtted!!

    VálaszTörlés