2012. január 6., péntek

Miért blogolok

...vagy inkább, miért nem blogolok, így helyesebb lenne a kérdés. Az utóbbi időkben kissé elhanyagoltam a blogolást és ideje volt kicsit átgondolni miért is blogolok valójában és hogyan is kellene folytatni. Igazából szeretnék visszatérni a blogolás gyökereihez, vagyis hogy ez a blog egy napló legyen, amit magunkról írok magunknak. Az, hogy ezt megosztom és kapok visszajelzéseket, kedves kommenteket egy bónusz számomra és sokszor nagyon jól esik, ez tény. (és köszönöm!)
Oké, a blogot az scrapbook-oldalaim miatt kezdtem el, de pont ennek kapcsán jöttem rá, hogy mennyire jó és fontos dolog a családi élményeket megörökíteni, nem hagyni elveszni a legapróbb hétköznapi örömöt sem, nyomot hagyni, megőrizni a gyerekeknek (és persze magunknak is) az életünk apró mozzanatait képekben és szavakban is.
Jó lenne az élményeinket megfogalmazni, elmondani gyakrabban, hogy vissza lehessen olvasni, nézegetni. Annyi időm úgysincs, hogy oldalba foglaljak mindent, ez reménytelen vállakozás lenne. Mondjuk eddig is próbáltam azért az oldalaim blogolásakor az élményekről kicsit részletesebben írni, de most azt tervezem, hogy gyakrabban írok majd ide és nem csak az oldalon mesélek arról, hogy mi is van velünk mostanában. Egyszerűen szükségem van egy ilyen "menekülési útvonalra", mert ki akarom zárni a rossz dolgokat, hogy a sok negatív, agyament hülyeség, ami körülvesz minket mostanság kellőképpen háttérbe szoruljon és igazán csak a jó dolgokra koncentráljak, észrevegyem ezeket nap mint nap és el is tegyem ide a blogra, mint egy jó kis befőttet. (Igazi befőttet úgysem szoktam eltenni, bár minden évben készülök rá...Legalább emlék-befőtteket készítsek...ahhoz talán értek is valamennyire)
Nos, a karácsony nem indult valami fényesen nálunk, az autópálya kb. fél óráig működött, a várat nem lehetett rendesen összerakni és kicsit idegesek voltunk Apával emiatt valamint sokat emlegettük nem éppen kedves szavakkal a kínai játékgyártó üzemeket.(Pedig mindegyik játéknak elég húzós ára volt...) És görcsbe rándult a gyomrom, amikor véletlenül meghallottam, hogy Boti azt kérdezi Dóritól, hogy az angyalkák miért ilyen ajándékokat hoztak neki...
A jókedv akkor tért vissza, amikor mi is megkaptuk a gyerekektől az ajándékunkat, mégpedig egy zenés-táncos műsorral készültek, amit előtte titokban próbáltak, ruhákat dugdostak el a gardróbban, mert fellépő ruha is volt kéremszépen! (Dóri pl. megkereste Boti ünneplőnadrágját, csak nem vették észre, hogy ez a két éve kinőtt nadrág, úgyhogy a bokája fölött lengedezett...)
Annyira édesek voltak, mi csak pislogtunk... Volt éneklés, tánc, zongorázás, gyertyás bevonulás és meghajlás a végén. Fogalmam sincs Dóri hogyan vette rá erre Botit, de a rossz hangulat elillant mintha soha nem is lett volna...és igazi karácsony lett, mert Apa meg én csupa nagy betűs szeretetet kaptunk ajándékba a gyerekeinktől.


Vannak hobbik, amik összehoznak embereket, de ezt scrapbookos körökben nem hiszem, hogy kellene magyarázni. Na egy ilyen hobbi a lovazás is.
Ha egy közös lovas óévbúcsúztató buliról van szó, akkor simán elfér a társaságban az ügyvéd úr (akinek mindig csörög a telefonja), Józsi az ablakgyárból (aki azonnal lecsap a társaságban lévő facér hölgyre), a polgármester úr (aki útközben megtervezi a jövő évi beruházásokat), Fecó, aki nem tudom, hogy micsoda és még soha nem ült lovon, de mindenki haverja és nem tudom hogy csinálta, de minden második foga hiányzik viszont olyan poénjai vannak, hogy pusztulunk a röhögéstől. És még sorolhatnám...
Szóval 29.-én egy lovas túrára mentünk azokkal az emberekkel, akik ugyanott lovaznak, ahol mi. Egyenlőre nem mertük lóháton bevállalni Dórival a túrát, mert terepen még nagyon keveset lovagoltunk és itt azért elég gyakorlott lovasok voltak a bandában, úgyhogy mi a lovaskocsin utaztunk.
Régen röhögtem ennyit, na jó biztos azért belejátszott az elfogyasztott pálinka mennyisége is, de hát könyörgöm hideg volt!!!
Igazi retro élmény volt, a falusi kocsmában malacsültet ettünk (hú, de finom volt!), forralt bort ittunk (ajjaj!pálinkára bor?!) lehet, hogy már ezért nem lepődtem meg a kocsmába besétáló fazonon, akinek a kezében egy fehér nejlonszatyorban üldögélő tyúk pislogott.
Visszafelé a kocsin Józsi és Fecó dalárdája osztatlan sikert aratott, a lovarda melletti legelőhöz érve pedig a ménes vágtatott körülöttünk, csakhogy még egy kicsit gyönyörködhessünk bennük és újra eszembe jusson, hogy szerelmes vagyok a lovakba.
Elsején még elkapott egy pánikroham, hogy mindjárt vége a szünetnek és jó lenne még fotókat csinálni a gyerekekről, de az üljetekleszépengyerekek nálunk már nem nagyon működik, nem is sikerült elérnem, hogy legyenek normális képek, mert bohóckodásba fulladt az egész. De talán így még könnyebb volt oldalba foglalni a képeket és egyébként is ezek ők igazából. És imádom őket. De nagyon!

13 megjegyzés:

  1. Kedves Icka !
    Annak idején én is azért kezdtem el blogot írni, mert a nagyszülők távol éltek, az egész családunk eléggé szétszórt, és nem tudtam mindig mindenkinek elmesélni, hogy mennyi mindent tanult meg CSenge, merre jártunk, mit csináltunk. Azóta a nagyszülők közelebb költöztek (na maradt azért még jó néhány rokon szétszórva Európában ...), úgyhogy több mindenben részt is tudnak venni. VISZONT december vége előtt végigfutottam az egész tavalyi évet, és hihetetlen jó érzés töltött el. Rájöttem, hogy ezt a blogot saját magunknak írom, és akár szívesen könyv formájában is a kezembe fognám - olyan, mint egy napló. Szerintem aki a családról ír, és nem valamiféle betegségről vagy növényekről vagy bármi tudományos dologról (amit természetesen jó, ha minél többen olvasnak), akkor nem az a lényeg, hogy hányan olvassák a blogját, és nem az a lényeg, hogy heti x alkalommal rendszeresen írjon, hanem hogy ő maga jól érezze magát írás közben, és utána jó érzés legyen "belelapozni" a bejegyzésekbe. És visszaemlékezni, hogy jééé, tényleg ! Emklékeztek, amikor itt meg itt voltunk, ezt meg ezt láttuk?
    Az oldalaid most is gyönyörűek !! Különösen tetszik a "Te vagy a legszebb ajándék", de a "Lehetetlen küldetés" is szuper - ráadásul ennek ismerős a témája is (Csenge újabban csak grimaszolva engedi fotózni magát - muszáj titokban meglepnem, ha normális képet akarok).
    További sok gyönyörű oldalt kívánok a 2012-es évre és boldog új évet nektek !

    VálaszTörlés
  2. Továbbra is imádni foglak olvasni. Én sajnos nem tudok továbbra sem ilyen nyitott lenni, mint amilyen te vagy.
    Az oldalaid minta-példányok számomra. :) BUÉK icka!

    VálaszTörlés
  3. Én mindig örülök, ha a "magadnak blogolás" ennyire jó dolgokat hoz ki belőled. Jövök továbbra is rendszeresen, ja és BÚÉK!

    VálaszTörlés
  4. Olyan jó volt a soraidat olvasni, mondhatni lélekmelengető. Mert tényleg éreztem a belőle áradó, melengető szeretetet és békét. Örülök, ha rendszeresen írsz majd a családodról, mert nagyon szívesen olvasom a beszámolóidat. Valahogy olyan finom melegség árad belőlük; jól esik ilyennel feltöltekezni :)

    Az oldalaid csodaszépek! A gyerekeid nemkülönben :) A karácsonyi ajándékotokat pedig még olvasva is megkönnyeztem.

    Pusz

    VálaszTörlés
  5. Gyönyörű ajándékot kaptatok a manótoktól :) Öröm volt olvasni a bejegyzést és nézni a képeket!

    VálaszTörlés
  6. Igen! Ezekért az élményekért érdemes élni, scrapbookozni, blogolni! Csúcs pillnatok és oldalak! (Én is visszanézem és hallgatom a zenéket magamnál. :))

    VálaszTörlés
  7. Én mneg már csak úgy is bőgök, ha kell, ha nem, nem is tudom, hogyan bírtátok ki sírás nélkül azt a gyönyörű műsort, már ha egyáltalán kibírtátok, hát micsoda meglepi ez két ekkora gyerkőctől!!!!! Csodás oldalak, mint mindig, imádnivaló, ahogy mesélsz róluk és a lovakról is, szóval én jövök szívesen olvasni Téged, meg kommentelek is, ha kell, ha nem, mert én szeretem a visszajelzéseket.
    Puszi
    BUÉK!

    VálaszTörlés
  8. Annyira jó érzés, hogy valaki megerősít abban, hogy igen, a blogunkat elsősorban magunknak írjuk. "Sajnos" nekem sem elégséges, hogy csak a sc.oldalakat tegyem fel. .. mert először az volt, hogy kikívánkoznak belőlem történések, gondolatok, érzelmek, s legyen egy naplóm, ami kéznél van. ... és ezután jött az, hogy bővült az eszköztáram a scrapbookkal - már amennyire mondható ez:-) -. ... és már nem töröm az agyam azon, hogy túlzottan válogassak, mi kerüljön a blogomba. Aki tud és szeret osztozni örömeimmel, időnként bajaimmal, az virtuális barátként olvas. Akinek sok vagyok, az nem baj, ha nem látogat. Hiszen nem trófeaszerzés a célom nekem sem:-)
    Szeretem az írásaidat, mert őszinték, mert mindig őszinték, ezért számomra hitelesek, tudom, nem csalódnék, ha nem csak virtuálisan ismernélek. Szeretem a családodat - és jó látni Őket, olvasni róluk.
    .. és szeretem az oldalaidat, a gyönyörű fotóidat. ... és jövök:-)
    (Én jobban szeretem a blogokat, mint a galériákat:-) pssszt!)

    VálaszTörlés
  9. jó volt olvasni a gondolataidat Icka, blog írásról, karácsonyról, a gyerekeidről... Az oldalaid pedig egytől egyig nagyon szépek! :)

    VálaszTörlés
  10. Nagyon szerettem eddig is ide járni, de mostantól még jobb lesz!!! Nekem két külön blogom van/volt a scrapre és a családra, de szerintem én is össze fogom vonni, mert a családit nem is írom már szinte, pedig olyan jó visszaolvasni. A karácsonyi műsor micsoda ajándék, imádnivalóak a gyerkőcök. Ne is törődj a játékokkal! A lovas kirándulás szuper lehetett, Petra is kezd beleesni a lovakba.

    VálaszTörlés
  11. Az én szemem könnybe lábadt mikor olvastam ezt a bejegyzést. Mikor a gyerekek fotóit nézegetem, olyan szeretet fog el, ez azért van mert olyan szépen írsz róluk. Nagyon fogok szeretek ide járni, ezek után pedig még jobban. Hihetetlen, hogy a gyerekeid a szemünk láttára nőnek fel, köszönöm, hogy ezt láthatom.:)***

    VálaszTörlés
  12. Icka! Eddig is szerettem olvasgatni a blogodat, s úgy tűnik ezután is érdemes lesz ide (is) benéznem. Köszönöm, hogy megengeded, hogy így mi is bepillanthassunk a Te igazi életedbe.
    Boldog új évet!

    VálaszTörlés
  13. Icka, én első helyre rakom a blogodat és minden nap benézek ezentúl, hogy írtál-e valami újat.
    Jajj, könnyesre röhögtem magam, bocs, annyira jó volt olvasni a soraidat. Tudod nekem annyi hasonló élményem van lovas körökből és ezen kersztül visszaköszön kicsit. Köszönöm!
    Kíváncsi vagyok rátok, édesek-helyesek a gyerekeid. Várom a folytatást. Boldog Új Évet! Igen ezt még nem is írtam. :)*

    VálaszTörlés