Mizújs?-SCRAP "YOUR" STORY#01

Beszterinél olvastam erről a klassz honlapról és a Scrap Your Story tanfolyamról. És egyből rákattantam, elhatároztam, hogy ezt megcsinálom. Még az sem tántorított el, hogy Eszter(most milyen jelzőt írjak?) szuperszónikus oldalt készített, mert elsősorban saját magam miatt akartam megcsinálni, nem pedig valamiféle liftelésként tekintettem a dologra.

Úgy érzem véget ért egy korszaka az életemnek most, hogy a gyerekek kirepültek (ha-ha!)-szóval már Boti is oviba jár- egy küzdelmes, de csodálatos időszaka (talán megkockáztatom a legcsodálatosabb) és egy kicsit magamra is van időm, már olyan értelemben, hogy mi is a helyzet mostanában velem.

Szándékosan nem írtam a kommentben a gyerekekről és a családról (amúgy is ez a project egy másik része), önző módon csakis saját magamról akartam egy oldalt. :)

Nem valamiféle számadásfélét nagy tanulságokkal, csak úgy általában milyen gondolatok foglalkoztatnak mostanában a hétköznapokon. Egy helyzetjelentés 2010-ből jövőbeli saját magamnak. ;)

Felhasznált cuccok: papír, levelek, betű, szalag-shabby princess, barna varrás-dream big designs, fehér varrások-Michelle Coleman, barna papírvirág-Krisssz, gombok, virág, fém dísz, újságpapír keret-Vinnie Pearce, kottapapír-miss honey, 2010 felirat-miss erin, papír keret- Happy Scrap Girl Design

Blush-új készlet-két új oldal

Na ne........ Ma amikor kinéztem azt kellett látnom, hogy az orgonabokor kb. fele kitörve fekszik a földön... A többi kárt még fel sem merem mérni. Ilyen pocsék tavaszt!!! A fűtést már tegnap este visszakapcsoltam, mert a szobában 17 fok volt. És még a jövő hét is ilyennek ígérkezik... :(

Na vissza a scraphez. Kicsit el vagyok maradva Cheri készleteinek megmutatásával. Most ráadásul boltot is vált,(elhagyja a MLAS-t) úgyhogy kicsit összevisszaság van a dátumokkal(legalábbis nálam). Na szóval itt a készlet:

Két oldalt készítettem. Mindig készülök nagyképes oldalt csinálni, de aztán általában meghátrálok. De most belevágtam. (És egyből a maximumra vettem a méretet:D)

Találtam egy jó kis papírt, amit klasszul össze tudtam mosni a fotóval, már úgy értve, hogy passzol a képhez. Dóri fekszik a fűben, imádom ezt a képet, azért is akartam nagyra venni. Na így sikerült:

Olyan szép, na........ Csak meg kell rezegtetnie ezeket a szempillákat és általában már el is érte nálunk, amit akart...(Főleg apukánál működik...)
És még egy ezekről a olvadt csoki szemekről:

Kapható Cheri új helyén-Scrapable-és a nyitás miatt most akciós, a többi készletével együtt!

Holnap jövök egy collab készlettel, készítettem egy templét-freebie-t is az oldalamról csak még be kell csomagolni. Ebben az időben mit lehetne csinálni, mint szkreppelni, úgyhogy mindenkinek jó alkotást!

NSD-ami még kimaradt innen

Össz 3 kihíváson sikerült részt venni a SB.hu-n, bár több volt tervben, de végül ennyi fért bele. A speedscrapen még ott akartam lenni, de Boti belázasodott és le kellett mondanom róla. (és sajnos azóta is pocsékul van...)

Szóval már volt a kertes oldalam a templét kihívásra, aztán Franci 3x3 kihívására ezt hoztam össze:

A verset Gigi egyik oldalán láttam meg és rögtön elhatároztam, hogy ezt fel fogom majd egyszer használni, mert annyira "Botis". (Lelkes Miklós: Kisfiam szemében)
Amikor ezeket a szaladgálós képeket választottam egyből eszembe jutott a vers, hogy most milyen jól passzolna ide.
Gigi kihívásán-Scrapbookos édesanya vagyok-elég sokat törtem a fejem, próbáltam megfogalmazni a dolgokat és valami értelmes kommentet összehozni, de nem igazán sikerült, úgyhogy lemondtam róla és inkább azzal próbálkoztam, hogy az oldal beszéljen helyettem.

Ritkán van olyan, hogy kedvenc oldalam, de ezt most nagyon szeretem. :)
fiam szemében: legtöbb dolog- threepaperpeonies, egy-két shabby princess, egy-két Vinnie Pearce
hogyan mondjam el:sablon: Vinnie Pearce, legtöbb cucc: Therese Rydstrom, csipke: Lily Design

Szúnyog Úr, a patikus

Elkészültem első oldalammal a SB-napokra(remélem nem az utolsó és lesz még idő másra is). Már régóta terveztem a kertünkről egy oldalt készíteni és Sabee Kecskemétes oldala adta meg a lökést (mert annyira szuper!), hogy egy "gyerekmentes" oldalt készítsek. Kiszaladtam gyorsan néhány fotót készíteni, este meg sikerült az oldalt összehozni(na inkább éjszaka volt az az este.)

(felhasznált dolgok: shabby princess)

Lehet, hogy majd hozzácsapok még egy oldalt, mert annyi mindenről akartam még írni, de nem volt már hely több kommentre.

Persze nem nagy szám a kertünk, semmi extra, nekem csak azért különleges, mert a két kezemmel kapartam ki abból a szemétdombból, ami az udvarunkon volt az építkezés után.

A virágok közül is még kihagytam egy csomót, pl. a snidlinget, aminek olyan vicces virága van, mint egy kócos koboldfej és persze be lehet kapni.
És a diófáról is tudnék még mesélni, mert tényleg csudijó felmászni rá a gyerekek szerint(csak az anyai szív bírja nézni).
Persze hozzátartozik, hogy a diófánál melósabb fát nem nagyon tudok elképzelni, mert ugye most virágzik és először is össze kell söpörni a virágokat, aztán majd össze kell szedni a sok száz diót. Mondjuk a „dióbetakarítás” vicces is tud lenni, mert apa felmászik a fára, megrázza a nagy ágakat és dióeső hullik az égből, a gyerekek meg sikoltozva rohangálnak alatta, de azért várják is, hogy mikor koppan a kobakjukon egy dió. Aztán már csak azt a néhány ezer falevelet kell összeszedni. Ja, bocs azután még a diót is meg kell törni!
De ez is jó móka, amikor az utolsó őszi napsütéses napokon törjük a diót a kertben és elmondjuk a Vén Dióbél Bácsit, aminek az utolsó sora az, hogy Csak a szádat táááááááátsd ki! És landol a dió a kölök szájában. Ezen aztán nagyokat kacagunk.
És lehet versikét mondani a csigának, katicabogárnak, lepkének, gólyának. Imádom a kertünk kis lakóit, a fűszálak között kergetőző kis repülő bogarakat, a hangyákat, amik őrült futkározásba kezdenek, amikor véletlenül felzavarjuk a bolyt és le-föl rohangálnak a hinta oszlopain és amikor összetalálkoznak puszit adnak egymásnak.(Persze valójában megszagolják egymást, de mi jobban szeretjük egy nagy puszizkodó családnak elképzelni őket.)
És a kerti rozsdafarkút, ami a falevelek közé bújva trillázik és csak néha merészkedik elő és akkor is bizalmatlanul méreget minket a kerítés tetejéről. Bezzeg a feketerigó a diófa legmagasabb ágára ül és onnan énekel olyan hangosan, hogy még két utcával odébb is hallani.
És a szomszédban lakó galambok minden délelőtt megkezdik a szokásos körözésüket a házak fölött, hallani a szárnyak suhogását és amikor elhúznak fölöttünk az árnyékuk meg a lábunk alatt suhan el.
És órákig hintázunk a kertben, hangosan énekelünk(a szomszédok nagy örömére:D), ki mit tanult a suliban, oviban. Dóriék mostanában olyan szép dalokat tanulnak, gyerekkorom gyönyörű népdalait, nekem nincs is szebb ennél.
Hej tulipán, tulipán,
Teljes szegfű, szarkaláb.
Tele kertem zsályával,
Szerelemnek lángjával.
És Botiék meg olyan vicceset tanultak az oviban, amin órákig rötyögtünk:
Szaladtak a szúnyogok a szúnyogpatikába.
Szúnyog Úr a patikus, vérezett a lába,
Örömébe felmászott a jegenyefára.
És a gyerekek kitalálták, hogy a Szúnyog Úr biztos beszél szúnyogul. Ebből gyártottunk egy csomó szóviccet és zengett a kert a nevetéstől. (Pitypang Úr biztos beszél pitypangul, Macska Úr biztos beszél macskául, Fa Úr meg beszél fául…)
Azt hiszem a kert mindig is az önfeledt boldog órák helyszíne volt, szinte megáll az idő, amikor kinn vagyunk, ezért szeretem annyira.