Volt már olyan napotok, amikor egy mondatot kb. 357-szer kellett meghallgatni? Nekem igen. Mert meg akarta tanulni a kézenállást és mielőtt lendült mindig elhangzott: Anya, nézd! És oda kellett néznem, mert addig nem hagyta abba. Van az a Decathlonos ugrálókötél, valamilyen műagyag vagy gumi, na az olyan rendesen csattan egyet a padlón, amikor lendíti az ember. Ezt a zajt hallgatni napokig... Mert meg akart tanulni ugrálókötelezni. Apa, mondd csak kire ütött ez a gyerek??? Mert amit a fejébe vesz...
Mindegy túléltem, csak tudnám mi jön még?
Persze vannak a dolognak jó oldalai is, makacsul a cél felé törekedni, amíg nem sikerül, újra és újra megpróbálni, még ha közben térdre is esünk (vagy jól lábszáron vágjuk magunkat az ugrálókötéllel...), még jól jöhet ez a makrancosság Dórinak. Ezt kívánom neki tiszta szívből, ezért is készítettem ezt az oldalt:

Felhasználtam Janka legújabb készletét, ami ma jelent meg. Meg is lehet nyerni, nézzetek be a blogjára!

( És Beszteri templete-jét is használtam, bár eléggé átvariáltam :) )

























